Az új lakók

Saját történet:

Utálok boltba járni, ezért amikor mégis muszáj, igyekszem egész hónapra bevásárolni, hogy többször már ne kelljen. Ez a nap is egy ilyen volt. Kipakoltam a taxi csomagtartójából az élelmiszerekkel telepakolt szatyraimat, a kartondoboznyi tejet és a zsugor ásványvizet, majd felnyaláboltam mindent és megindultam a lépcsőház felé. Az ajtóban majdnem nekiütköztem, egy behemót nagy embernek, aki munkásruhába öltözve, mogorva arckifejezéssel jött ki a lépcsőházból. Morgott valami köszönés félét, én vissza köszöntem, majd megindultam súlyos terhemmel, a legfelső, negyedik emeletre. Félúton, találkoztam egy másik nagydarab fickóval, ő is munkásruhában volt. Vele is köszöntöttük egymást, majd caflattam tovább felfelé. Felérve, a lakásom ajtajában letettem a kartondobozt és az ásványvizet a földre, hogy a lakáskulcsot a zsebemből elő tudjam venni. Miközben ott bénáztam, a két izompacsirta felért az emeletemre és a lakásommal szemben lévő lakásba vitték az általuk cipelt hatalmas ágy keretet. Na, végre vége az egész nyáron tartó felújításnak és beköltözik az új lakó. Nem kell tovább hallgatni, az egész napos, fúrást, faragást, kopácsolást. Már csak amiatt aggódtam, nehogy valami hangos család költözzön ide, mert az jócskán megnehezítené az életem. Programozó vagyok, itthonról dolgozom és ebben a zaj, igencsak tud akadályozni. Na de majd k**erül. Mivel a lakást hitelre vettem, elköltözni úgysem tudok, tehát addig, amíg nem tudok biztosat, jobb ezen nem izgulni. Miután sikerült leküzdenem a bejárati ajtót, a szatyraimat bevittem a konyhába és lepakoltam őket az asztalra. Megfordultam, hogy kimenjek a lépcsőházban hagyott cuccaimért, de legnagyobb meglepetésemre a konyhám közepén egy négy-öt éves korú, tündérszép kislány állt. Barna, hátközépig érő haja, copfba volt fogva és be is volt fonva. Elől édes kis frufru, ami alól, kíváncsian nézett fel rám, hatalmas barna szemeivel.

– Szia! Hát te ki vagy? – kérdeztem barátságos mosollyal.
– Nem mondom meg. – válaszolta félénken.
– Miért nem?
– Azért, mert anyukám azt mondta, hogy idegenekkel ne álljak szóba.
– Értem. És hol van most az anyukád?
– Dobozokat hoz fel a lépcsőn. Én is vele voltam, csak én gyorsabb voltam és én értem fel előbb. – mondta nagyon büszkén.
– Ügyes vagy, de szerintem menjünk és keressük meg az anyudat. Jó?
– Mmm...jó. De előbb nézzük meg mi van abban a szatyorban. – azzal az asztalon lévő szatyrok egyikére mutatott.

Tekintetemmel követtem apró ujját és megláttam, hogy arra a szatyorra mutat, amelyikben egy nagy fürt banán volt. Elmosolyodva kérdeztem,
– Kérsz egy banánt? – mosolyogva bólogatott.
Kivettem egy banánt, félig lehúztam a héját, majd a kezébe adtam.
– Na? Most már megkeressük az anyukádat? – kérdeztem.
Tele szájjal bólogatott, majd feltartotta pici kezét, jelezve, hogy vegyem ölbe. Megtettem. Majd elindultam vele a lépcsőházba.
– Dotti! Dotti, merre vagy? Kicsim, most nincs időm bújócskázni. Kérlek gyere és búj elő! – hallottam, egy kedves női hangot a szomszéd lakásból.
Bekopogtam a nyitott ajtón és hangosan beköszöntem,
- Helló!
Nemsokára egy alacsony, de gyönyörű nő lépett ki a lakásból. Maximum huszonöt éves lehetett és talán százhatvan centi. Fekete vállig érő haja, kétoldalra választva keretezte szimmetrikus arcát. Szemei pont olyan, mint a konyhámba betoppanó csöppségé, nagyok és barnák. Orra fitos, szája húsos, de nem művi. Csak szimplán szép. Ruházatát egy laza póló, egy rövid nadrág és egy tornacipő alkotta. Mellei, sportosan vékony testalkatához képest, elég nagyok voltak. Körmei, ápoltak és színesre lakkozottak. Meglepődve nézett rám, majd a karomban ülő csöppségre.
– Dotti, te merre kóboroltál? – kérdezte, miközben nyúlt a kislányért.
A megszólított nem tudott válaszolni, mert még mindig tele volt a szája banánnal, de nyújtotta kicsi kezeit, a csodaszép nő felé.
– Kicsim, te már megint koldultál magadnak kaját? – nevetett, majd rám emelte, elragadó tekintetét és mosolyogva kezet nyújtott nekem.
– Szia! A nevem Laura.
– Az enyém pedig Zsombor, Szia! – ezzel kezet fogtunk.
Az érintése, akár az áramütés, megbizsergette az egész testemet és bár tartottam volna még a kezét, akár az örökkévalóságig, ő megszakította a kézfogásunkat és a kislányt megcsiklandozva, így folytatta a bemutatkozást,
- Ez a kis lejmolós pedig Dorottya, a kislányom. De hívd csak nyugodtan Dottinak. Mi vagyunk az új lakók.
– Örülök, végre nem leszek egyedül, az emeleten.
– Ó, szóval akkor egyedül élsz?
– Igen, egyedül. És ti? Csak kettesben?
- Igen, Dotti apja, nos...ő egy pöcs. Elhagyott minket, amikor megtudta, hogy terhes lettem. Úgyhogy, csak ketten vagyunk. Dottim és én, a világ ellen. – azzal megölelte és megpuszilta a kis csöppséget, aki belebújt anyukája nyakába.
– Sajnálom.
– Ááá...ne tedd! Jó ez így. Igaz kicsim? – de Dotti nem válaszolt.
– Szerintem elaludt.
– Hát ezen nem csodálkozom, korán keltünk. Megyek lefektetem.
– Oké. Akkor én nem is zavarok tovább. Szia! Ja és ha segíthetek valamiben...tudod, hol találsz.
– Rendben, köszi. És kérlek ne haragudj, hogy csak úgy beállított hozzád!
– Semmi baj. Cuki volt nagyon.
– Igen, egy kis tündér. És te nagyon szimpatikus vagy neki.
– Ezt miből gondolod?
– Rajtam kívül senkinek nem engedte, hogy ölbe vegye. Egészen mostanáig. Bízik benned.
– Akkor igyekszek továbbra is megfelelni, ennek a bizalomnak.
– Rendben, Szia!
– Szia! – köszöntem el én is, majd miután bementek a lakásba, felvettem a kint maradt cuccaimat és én is bementem a sajátomba.
Késő este, a nappaliban néztem a tv-t, amikor halk kopogtatást hallottam. Kinyitottam az ajtót, ami előtt, egy térdig érő, alvós pólóban és egy plüss papucsban Laura állt. Egyik kezében két letakart tányér, másikban egy fehér, műanyag doboz, amiből egy apró antenna állt ki.
– Szia! Segíthetek valamiben? – köszöntöttem.
– Szia! Nem, köszi. Csak hoztam egy kis kaját, hálából, amiért megetetted az én kicsikémet. – válaszolta.
– Igazán nem kellett volna.
– Akkor vigyem vissza?
– Nem, nem, dehogyis. Gyere be. – kitártam az ajtót és befelé mutattam.
Bejött, gyorsan körbenézett a nappaliban, majd megkérdezte,
- Hol eszünk?
– Hmm...ehetünk a konyhában, de akár a nappaliban is.
– Ne csináljunk kupit, a nappalidból, együnk a konyhában.
– Rendben, menjünk.
– Van mikród?
– Igen ott.
– Szuper. – azzal berakta az egyik tányért és bekapcsolta, majd a fehér műanyag valamit az asztalra tette, a másik tányérral együtt.
– Az mi? – kérdeztem, a dobozra mutatva.
– Bébi őr. – válaszolta, majd nevetve folytatta, látva bamba ábrázatomat.
– Ezen keresztül hallom, ha Dotti felébred és akkor át tudok szaladni.
– Aha. Értem. Ez tök hasznos cucc. – okoskodtam, közben Laura kivette a felmelegített kaját a mikróból és betette a hideget.
– Köszi. – mondtam, miután elém tette az ételt.
Amíg vártam, hogy a másik adag étel is felmelegedjen, elő vettem az evő eszközöket és letettem őket az asztalra. Mikor a másik adag étel is felmelegedett, enni kezdtünk.
– Jó étvágyat!
– Köszi, viszont!
Az étel, bár még nem ettem ilyet, de finom volt. Valami, paradicsom szószos hús, tésztával. Gyorsan elpusztítottam a magamét, majd miután Laura is végzett az övével, megköszöntem a vacsorát.
– Köszönöm, ez nagyon finom volt.
– Nincs mit. Örülök, hogy ízlett. Jó gyorsan elpusztítottad.
– Tudod, nem vagyok hozzászokva a házi koszthoz és ez annyira jól esett, hogy csak túrtam be, mintha valaki el akarná venni előlem. – ezen jót nevetett.
– Ha gondolod, hozok át néha igazi főtt kaját.
– Az igazán jó volna, de nem szeretnék visszaélni a jószándékoddal.
– Nem élsz vissza, én ajánlottam fel.
– Ok. Köszi. Tudod, tényleg egy áldás, hogy ide költöztetek.
Este, a szokásos forgolódás nélkül aludtam el. Szinte csak belezuhantam az álmok világába és Lauráról álmodtam. Nem szexuális álmaim voltak, csak egyszerűen, bármiről is álmodtam, abban megjelent Laura. Az életvidáman csillogó szemei, a barátságos mosolya és az aranyosan csilingelő nevetése. Reggel nagyon zokon vettem, hogy valami kirántott, ezekből a szív melengetően kedves álmokból. Nem is igazán tudtam, mi volt az, amíg meg nem hallottam újra. Kopogtak az ajtómon. Ránéztem az órámra, ami hat óra, tíz percet mutatott. Nem is emlékszem, hogy valaha is felkeltem volna ilyen korán, mert az órám nyolcra volt beállítva, így volt időm elkészülni a kilenc órás munkakezdéshez. Morcosan kikászálódtam az ágyból és kimentem ajtót nyitni. Laura állt ismét az ajtómban, álmosan, kócosan, karján a szinte még alvó Dottival.
– Jó reggelt, bocsi, hogy felkeltettelek, de még nem tudtam kipakolni, az összes dobozomat, így még nem tudok kávét főzni magamnak. Viszont a reggeli kávéig, teljesen használhatatlan vagyok, a kisasszonyt pedig oviba kellene vinnem. Szóval, azt szeretném kinyögni, hogy meg tudnál kínálni egy kávéval, ha szépen megkérlek? Légysziiiiii! – pillázott kedvesen.
– Ööö, persze, gyertek be. Mindjárt főzök egy erőset, de nekem csak kotyogós van. Jó lesz?
– Az a legjobb, én is azt szeretem.
Laura leült a konyhában, én pedig, még a reggeli kómából magamhoz nem térve, csak céltalanul forgolódtam. Ekkor Laura felkacagott és felállt, majd a kezembe nyomta Dottit és leültetett. A kislány a nyakamba bújt és szinte azonnal elaludt. Laura pedig gyorsan felmérte a konyámat, megtalált minden hozzávalót és nekiállt kávét főzni. Meglepően jó érzés volt, ahogy ez az apró kislány, a nyakamba szuszogott és ahogy pici kezeivel a nyakamat karolta. A látvány, ahogy Laura a konyhámban térült-fordult, sem volt utolsó. Azt gondoltam, ezt meg tudnám szokni. Na jó, talán az ilyen korai kelést nem. Amikor a kávé elkészült, Laura csészékbe öntötte, ízesítette és mellém telepedve, kortyolgatni kezdtük, a forró reggeli ébresztő italt.
– Hihetetlen, hogy mennyire megbízik benned. – nézett ránk, elgondolkodva.
– Hát igen. A nők mindig is bomlottak utánam. Kb. tíz éves korukig. – vicceltem el a dolgot.
– De most komolyan. Senkinek az ölében nem maradt meg, egy percnél tovább, csak az enyémben. Egészen tegnapig.
– Nos, megmagyarázni nem tudom, de örülök, hogy jól érzi magát velem. Jó érzés.
– Igen, tudom. – mosolygott rám, majd folytatta.
– De látom, a korán keléshez nem vagy hozzá szokva.
– Őszintén? Tényleg nem.
– Ma elő keresem a kávéfőzőt és ígérem, többé nem keltelek fel.
– Ne butáskodj! Ha bajod van, hozzám mindig jöhetsz, segítségért. Jó?
– Jó. De te is hozzám. Oké?
– Oké.
– És csak hogy ne ébresszelek fel, túl korán, mikorra szoktál dolgozni menni, vagy mikor kelsz?
– Programozó vagyok, itthonról dolgozom kilenctől és nyolckor szoktam kelni. Hétvégén nem dolgozom. De napközben is becsöngethetsz nyugodtan, nincs időhöz kötött munkám.
– Jó. Ezeket észben fogom tartani.
Megittuk a kávét, elmosogatta a csészéket, majd visszavette Dottit és elköszönés után hazamentek. Furcsa hiányérzet fogott el, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Céltalan lődörgésemnek egy gyors zuhannyal vetettem véget, majd megreggeliztem és dolgozni kezdtem.
Ezután, egy jó pár napig nem hallottam Laura felöl, amit meglepően rosszul viseltem. Álandóan morcos voltam, nem volt kedvem semmihez. Soha nem voltam sportos alkat, de mivel tisztában voltam azzal, hogy a munkám miatt könnyen elhízhatok, ezért rendszeresen szoktam futni, általában az esti órákban. Egyik nap úgy döntöttem, elmegyek reggel, mert a munkához nem volt semmi kedvem. Felvettem a futó cuccaimat és elindultam. Lefutottam a szokásos útvonalamat, majd nyújtottam egy kicsit a ház előtt és haza indultam. Pont a kulcsommal babráltam, amikor kinyílt Laura ajtaja és k**ugta a fejét.
– Szia! Már kerestelek. Merre jártál?
– Csak futni voltam. Mi a baj?
– Az elmúlt napokban kipakoltam a dobozokból, nagyából a helyére került minden. Tegnap volt itt a szerelő, az internet szolgáltatótól és bekötötte a netet, de valami gond van, mert sem a laptopon, sem a telefonomon nem megy a wifi. Arra gondoltam, ha lenne egy kis időd, megnézhetnéd, mi lehet a baj. Ugyanis lassan el kell kezdenem dolgozni, ahhoz pedig net kell.
– Na, csak nem? Te is itthonról dolgozol?
– Iiiigen. – válaszolta furcsa hangsúllyal.
– Jó, persze megnézem. Csak letusolok és átöltözök.
– Köszi, addig lefőzök egy kávét. Jó?
– Jó, sietek.
A lakás nagyon szépen fel lett újítva, ízlésesen be lett rendezve. Megnéztem a nappalit, a konyhát és Dotti szobáját, valamint a fürdőt. De a Laura hálószobájának ajtaja zárva volt, így azt kihagytam. Laura a nappaliban kínált hellyel, oda hozta a kávét is, majd utána elém tette a telefonját és a laptopját és én munkához láttam. Kb. egy fél óra alatt megoldottam a problémát, amitől Laura nagyon boldog lett és hálája jeléül megölelt és kaptam még egy puszit is.
– Mi lenne velem nélküled?
– Ne viccelj már. Egy ilyen gyönyörű nő, minden sarkon találna segítséget.
– Ó, azt mondod, hogy én gyönyörű vagyok? – kérdezte mosolyogva.
– Iiiigen, hihetetlenül. – makogtam zavartan.
– Kedves vagy.
– Hát, ő, igen. Nos, akkor én megyek.
Ezután megint napokig nem találkoztunk, csak annyira, hogy egymásra köszöntünk, amikor én futni indultam, ő pedig Dottival érkezett haza az oviból. Hiányzott. De hát, nem akaszkodhattam a nyakukba, így maradt, a már jól megszokott magány. Teltek, múltak, a dolgos hétköznapok egymás után, amikor is, egyik nap, munka közben elálmosodtam. Gondoltam ideje, hogy tartsak egy kávé szünetet, ezért kimentem a konyhába, hogy főzzek magamnak egy adagot. De legnagyobb bosszúságomra, a kávém elfogyott. Magamban szitkozódtam, amiért a bevásárláskor elfelejtettem venni, majd eszembe jutott, hogy mivel Laura is itthonról dolgozik és ő is a kotyogósat szereti, kérek tőle egy adagot és majd délután veszek a boltba, egy- két csomaggal. Gyorsan át is mentem és bekopogtam. Legnagyobb meglepetésemre, nem nyitott ajtót, pedig hallottam, hogy némi zene szűrődik ki a lakásból. Ismét kopogtam, de ezúttal kicsit hangosabban. Erre sem reagált. Biztosan elaludt munka közben, gondoltam, mert velem is történt már ilyen és csalódottan visszaindultam a lakásomba. Már majdnem bezártam magam után az ajtót, amikor meghallottam, ahogy nyílik a zár, majd az ajtó is résnyire, ahol Laura k**ugta a fejét. Furcsa volt az egész, de nem volt időm ezen töprengeni, mert hangja visszarántott a valóságba.
– Szia! Baj van? – kérdezte, kicsit elfúló hangon.
– Őőő, nincs baj. Csak, elfogyott a kávém és gondoltam kérnék tőled egy adaggal.
– Mmmm...nézd, most melózok, de kb. húsz perc múlva tartok egy kis szünetet és akkor főzök egyet. Majd átkopogok oksi?
– Rendben, az jó lesz. – Jó, akkor ezt megbeszéltük. Majd kopogok. Szia! – és ezzel becsukta az ajtót.
Még arra se hagyott időt, hogy elköszönjek. Ezen morfondíroztam, miközben visszamentem a lakásomba és még az után is. Minden esetre, ahogy ígérte, kicsivel több mint húsz perc múlva kopogtatott az ajtón.
– Gyere, fő a kávé! – kiabált be a zárt ajtón.
A konyhában találtam rá, egy nagyon szexi, a segge aljáig érő fürdőköntösben. Éppen a kávét öntötte csészékbe. Csupasz lábai, úgy vonzották a szemeimet, mint a neonfény, az éjszakai rovarokat. Ahogy elém tette, a csészét, észrevettem, hogy le van izzadva. Homlokán gyöngyöztek az izzadság cseppek. Mintha edzett volna, de nem akartam rákérdezni, hiszen azt mondta, dolgozik. Lehet, hogy online edzéseket tart, méláztam magamban.
– Jajj, köszönöm, ez most életmentő. Már majdnem elaludtam meló közben. Nem tudom, hogy felejtettem el venni kávét, de délután pótlom és megadom. – kacsintottam mosolyogva.
– Hagyj már. Ez köztünk nem lehet probléma. – válaszolta kedvesen.
– És tényleg, még nem is kérdeztem, te mit dolgozol?
Félre nyelte a kávét és köhögve próbált válaszolni,
- Én, köh, köh, egy, köh, egy izé, szórakoztató ipari cégnek dolgozok, tudod, mint, őőő...ügyfél kapcsolati munkatárs.
– Aham. És ez mit takar?
– Hát, tudod, ha az ügyfél akar valamit, én elintézem, hogy meg is kapja. De ez tök unalmas, úgyhogy ne is beszéljünk róla.
– Oké. – mondtam kicsit értetlenkedve.
– Tudod, Dotti már nagyon hiányolt. Kérdezte, hogy miért nem találkozunk veled többet.
– Ó, tényleg?
– Tényleg. Ezért arra gondoltam, valamelyik este, átjöhetnél. Játszol egy kicsit Dottival én meg főzök valami finom házi kaját. Mit szólsz?
– Ez jól hangzik.
– Szuper. Péntek?
– Péntek? Oké!
– Akkor ezt megbeszéltük. De most vissza kell mennem dolgozni. Itt van a telefonod?
– Igen miért?
– Add ide, beírom a számom! Így! Most megcsörgetem magam és most már nekem is megvan a tiéd. Szóval, ha melózunk, de akarunk valamit egymástól, akkor üzizhetünk. – mondta mosolyogva.
– Jó ötlet! – mosolyogtam én is, majd elköszöntünk és hazamentem folytatni a munkát.
A hét hátralévő részében gyakran üzengettünk egymásnak és minden nap együtt kávéztunk. Péntek délután, amikor megjöttek az oviból, Laura bekopogott és áthívott. Dotti tényleg nagyon örült nekem, lelkesen mutatta meg az összes játékát, majd utána a tv előtt az ölembe telepedett és megnéztük a Kis hableányt. Laura közben a konyhában tevékenykedett, néha leellenőrzött minket és ilyenkor mindig mosolygott. Amikor a vacsi elkészült, Dotti csak az ölemben ülve volt hajlandó enni, méghozzá az én tányéromból. Egy kis tündér volt, aki simán az ujja köré csavart. Vacsi után jött a fürdés, amit szintén nekem kellett levezényelnem és az elalvás előtti mesét is nekem kellett felolvasni.
– Nagyon köszönöm, hogy ennyit foglalkozol az én kis tündéremmel. – mondta kedvesen Laura, amikor kijöttem Dotti szobájából.
– Ne köszönd, szívesen tettem!
– Tudod, én a hátam közepére sem kívánom az apját, de Dottinak szüksége lenne rá. De arra, hogy foglalkozzon vele, semmi esély. Szóval az, hogy te foglalkozol vele, az nagyon fontos neki és nekem is. – mondta mélyen a szemembe nézve.
– Jó ezt hallani. Mármint, hogy fontos vagyok valakinek. – mondtam zavartan mosolyogva, majd folytattam.
- Na de most már megyek.
– Jajj, ne már. Maradj még! Vettem egy üveg vörös bort, igyunk egyet. Elég fárasztó volt ez a hét, ránk fér egy kis lazítás.
– Hát jó! Akkor lazítsunk!
Kibontottam a bort, töltöttem magunknak és miközben kortyolgattunk, meséltünk egymásnak magunkról. Én elmondtam, hogy a szüleim már nem élnek, testvérem nincs és hogy három éve szakítottam a mennyasszonyommal. Ő pedig, hogy a szülei kitagadták, azért, mert teherbe esett és mert nem volt hajlandó, sem elvetetni a magzatot, sem később örökbe adni a babát. Azt is elmondta, hogy a gyerek apjával, egy szórakozó helyen ismerkedtek meg és hogy addig minden tökéletes volt, amíg teherbe nem esett Dottival. Miután egyedül maradt, a legjobb barátnője fogadta be és tartotta el, ameddig meg nem szült. Aztán segített neki munkát találni és egészen mostanáig, míg össze nem jött, a beszálló összeg a lakásra, nála laktak.
- Most pedig itt vagyunk. – mondta és hozzá koccintotta a poharát az enyémhez, majd kortyolt egyet.
– Én pedig örülök, hogy beleköltöztetek az életembe. – majd én is kortyoltam egyet.
Laura csillogó szemmel nézett, a szemembe, majd közelebb hajolt és megcsókolt. Először csak az ajkaimra adott egy lágy csókot, majd elhúzta a fejét és rám nézett. Majd újra közel hajolt és megint megcsókolt, de ezúttal a nyelvét, a számba dugta és az enyém köré fonta. Az íze, a bor és az elfogyasztott étel ellenére is, édes volt, mint a méz. A csókja lágy volt és nem követelőző. Alsó ajkamat, a szájába szívta, majd finoman fogai közé harapta és maga felé húzta. Kiengedte, majd újra csókolt. Én is beszívtam az ő ajkát, majd kiengedtem. Hosszan játszottuk ezt a játékot, mielőtt megszakítottuk csókunkat. Zihálva néztük egymást, majd egymásra nevettünk. Ittunk még egy korty bort, majd kimondtam az első dolgot, ami az eszembe jutott,
- Mit szólnál hozzá, ha Dottit és téged, elvinnélek holnap az állatkertbe?
Laura fürkésző tekintettel nézett egy darabig, majd szemei könnyekkel teltek meg és úgy bólogatott igent. Karjait a nyakam köré fonta és megölelt.
– Köszönöm! – suttogta.
– Majd holnap köszönd meg, ha hazajöttünk és jól érezted magad. – válaszoltam, miközben a hátát simogattam.
Még egyszer megcsókoltuk egymást, majd elköszöntem és hazamentem lefeküdni. Éjszaka megint vele álmodtam, de ezúttal Dotti is szerepelt az álmaimban.
Reggel boldogan ébredtem, lezuhanyoztam főztem egy kávét és átvittem Laurához. Édes volt, ahogy kócosan ajtót nyitott és szó nélkül kivette a kávét a kezemből. A nappaliban leültem, ő pedig az ölembe ült és csendben kortyolgattuk az italunkat. Miután megittuk, az üres csészéket az asztalra tettük, majd Laura megcsókolt. Az íze, a kávé aromájával keveredve is isteni volt és úgy hatott rám, mint valami ajzószer. És valószínűleg neki is estem volna, ha ásítozva és kócosan meg nem jelenik a szobában Dotti.
– Zsombi! – kiálltot fel lelkesen és már mászott is az ölembe, kitúrva onnan, az édesanyját.
– Hékás, engem meg csak úgy kitursz? – kérdezte Laura sértődötten, Dottitól.
– Igen! – felelte Dotti, nemes egyszerűséggel.
– Jó reggelt hercegnő! – köszöntöttem a kissé még álmoskás kislányt.
– Te is itt aludtál? – kérdezte teljesen egyszerűen, amitől Laurával, hangosan felnevettünk.
– Nem, kis hercegnőm, nem aludtam itt. Most jöttem otthonról. És tudod miért?
– Nem tudom. Elmondod?
– Azért, hogy elvigyelek téged, meg az anyukádat az állatkertbe. Jó? – Iiiiiiiiiiiiiiigen! Megyünk az állatkertbe. – visongott örömébe.
– De csak ha rendesen megreggelizel. – mondta neki Laura.
– Megreggelizem rendesen, de Zsombi öléből. – válaszolta és ezzel a kérdés meg lett beszélve.
Az állatkertben Dotti nagyon aranyos volt, egyik állattól szaladt a másikig, mi pedig kéz a kézben sétáltunk Laurával. Néha egy-egy lopott csók is elcsattant közöttünk, így mi is nagyon jól éreztük magunkat. Az állatkert után étterembe mentünk, ahonnan már úgy indultunk haza, hogy Detti az ölembe aludt. Miután lefektettük, Laura kibontatott velem egy üveg bort, ő pedig kirakott az asztalra némi ropogtatni valót, majd leültünk a kanapéra és azonnal csókolózni kezdtünk. Csók közben kölcsönösen simogattuk egymást, majd rövid idő múlva Laura, szemben velem az ölembe ült. Lassan levettem a felső ruházatát, így láthatóvá váltak gyönyörű mellei és én nem győztem magamba szívni, csodálatos látványukat. Apró bimbóudvarai közepén, kemény mellbimbói, mint drága ékkövek, meredtek felém. Hívogató szépségük, kezeimet szinte magukhoz vonzották és én féltő óvatossággal simogattam meg őket.
– Tetszenek? – kérdezte suttogva.
– Igen, gyönyörűek. – válaszoltam, némi remegéssel a hangomban.
– Akkor gyere és puszilgasd meg őket. – ezután picit hátra dőlt, felkínálva nekem melleit.
Lágy csókot adtam, előbb az egyik, majd a másik bimbójára is, majd óvatosan a számba szívtam az egyiket, miközben a másikat finoman összecsíptem az ujjaimmal. Miközben nyelvemmel körkörösen izgattam, számban lévő bimbóját, a másikat finoman csavargattam és húzgáltam. Laura torkából kéjes nyögések szakadtak fel, amik egyre hangosabbak lettek, amikor oldalt váltottam. Hosszasan elidőztem melleinél, majd utána újra megcsókoltam, közben elképesztően tökéletes fenekét markolásztam, ami újabb nyögéseket váltott ki kedvesemből. Laura sem tétlenkedett, gyorsan megszabadított felsőmtől, majd végig csókolt, a nyakamtól, a lábaim közé csúszva, egészen a köldökömig. Csak addig állt le a csókokkal, amig kioldotta a nadrágomat és lehúzta rólam a boxeremmel együtt. Kiszabaduló erekcióm, hangos csattanással csapódott hasamnak, amit Laura csillogó szemekkel végigmért, majd folytatta testem csókolgatását. Miután végig csókolta a combjaimat, a zacskómat is elhalmozta csókjaival, majd golyóimat felváltva beszívta, forró szájába. Mély sóhaj szakadt fel belőlem, majd légzésem felgyorsult, ahogy a golyók után, a farkamat vette a szájába. Lassan mozgatta fejét, fel és le, kemény rudamon, miközben nyelve, egy pillanatra sem hagyta abba, cirógatásomat. Egy pillanat alatt készen voltam. Éppen csak annyi időm volt, hogy kinyögjem,
- Ahhh...jövök! – és már pulzálva élveztem is.
Laura, a szopást abba nem hagyva, fejte tovább a farkamat, lenyelve az összes magomat. Miután magamhoz tértem az orgazmusom utáni eufóriámból, zavartan néztem Laura szemébe.
– Kérlek, ne haragudj! Nagyon rég nem voltam már nővel. És ennyire finom szopást sem adott még nekem senki.
Laura rám mosolygott, majd válaszolt,
- Ne kérj bocsánatot te kis lüke. A legszebb bókok ezek, amit egy nő, egy pasitól csak kaphat.
– Bókok? – kérdeztem értetlenül.
– Igen, bókok. Amit tettél és amit mondtál, az boldogsággal töltött el engem. – ezután megcsókolt.
Nem zavart, hogy éreztem a szájában a saját ízem, hevesen csókoltam vissza, majd a hátára fektettem és úgy csókoltam tovább. Száját elhagyva, végig csókoltam nyakát, akárcsak ő az enyémet, majd újra a melleit, de most nem időztem sokáig, hanem tovább haladtam a hasára. Belenyaltam köldökébe, ami apró kuncogást váltott ki belőle, közben megemelte csípőjét, hogy segítsen engem, nadrágjának lehúzásában. Végignéztem meztelen testén és gondolkodás nélkül mondtam ki a következő szavakat,
- Csodaszép vagy!
Bókomtól elpirult és a világ legédesebb mosolyát adta nekem jutalmul. Ezután a bal combját csókoltam meg és apró csókokkal elindultam a lábfeje felé. Megcsókoltam a térdhajlatát, a vádliját, a bokáját és végül a lábfejét. Azután a lábujjai következtek, mindegyiket, egyesével megpusziltam, majd meg is szopogattam. A talpára adott csókomtól ismét felkacagott. Imádtam hallgatni csilingelő nevetését. Számat a jobb talpához tettem és megpusziltam. Megint nevetett, de ahogy áttértem a lábujjaira, a nevetést apró sóhajok váltották fel. Apró lábujjait, ismét a számba szívtam, egyiket a másik után, nyelvemmel gondosan megcirógatva mindegyiket. Majd megtettem az utat visszafelé, végig csókolva minden porcikáját a combtövéig. Selymesen sima puncija szemérmesen összezárulva várt rám, ám gazdájának izgalmáról árulkodó szerelmi nedve, csillogva szivárgott fenekére. Miután megpusziltam nagyajkait, nyelvemmel szétválasztottam a kicsiket, megízlelve kedvesem nektárját. Íze, ajzószerként hatott rám, mert amint meg kóstoltam, az addig lankadt férfiasságom, ismét harcra kész állapotba került. Alapos munkát végezvén, az összes kifolyt nedvet lenyaltam kedvesemről, nem kikerülve popsijának rózsaszínű lukacskáját sem. Laura csípőjét vadul forgatta, nyelvem hathatós munkájának eredményeként, ami csak vadabb lett, amikor nyelvemmel megérintettem apró gyöngyét. Ahogy köröztem rajta a nyelvemmel, majd, amikor megszívtam és végül megpöccintettem a nyelvemmel, Laura egyre hangosabban nyögött. Derekánál fogva, le kellett, hogy szorítsam a kanapéra, hogy csiklóját a számban tudjam tartani. Végül hevesen rángatózva elélvezett, majd orgazmusának lecsengése után, arcomnál fogva magára húzott és vadul csókolni kezdett. Miközben nyelveink romantikus táncukat járták, farkam akadálytalanul siklott be, szemérem ajkai közé. Egymás szájába nyögtünk, ahogy kitöltöttem nemét, csókunkat továbbra sem szakítva meg. Kezei végigsiklottak testemen, egészen a fenekemig, amit finoman megmarkolt, majd magába húzva, finom mozgásra kényszerített. Lassan kezdtem, csak csípőmet mozgatva, a párzó mozdulatokat, minden alkalommal, szinte teljesen kihúzódva, hogy csak a makkom maradjon kedvesem hüvelyében, majd vissza, öleink találkozásáig. Laura lábait a derekam köré fonta, kezeivel pedig a hátamat cirógatta.
– Óóóhhh...ez...ez...nagyon...finom...mmm! – sóhajtotta a fülembe, majd finoman ráharapott fülcimpámra.
Nem tudtam válaszolni, annyira koncentráltam, hogy ne élvezzek el, megint idő előtt, mint valami szűz tinédzser, ezért csak arcomat a nyakába fúrtam és a ritmus megtartására összpontosítottam. Kezeimet a teste két oldalán lecsúsztatva, a fenekére irányítottam és rámarkolva, magamra feszítettem és gyorsabb tempóra kapcsolva, vadul dugni kezdtem. Mozgásom ütemére nyögött, egyre hangosabban, majd éreztem, hogy hüvelye többször összehúzódik, majd elernyed farkam körül, szinte fejve azt. Majd egy nagyobb, nyögés után szinte kiabálta,
- Élvezz!...kérlek...élvezz velem! – majd teste remegni kezdett alattam és én mentem vele, ahogy kérte.
Farkam lüktetve, több adagban pumpálta terhét, kedvesem élvező méhébe és így értünk a gyönyör hegyének tetejére egyszerre. Sokáig maradtunk még így, mozdulatlanul, élvezve testeink intim közelségét. Majd légzésünk lenyugodtával, újra csókban forrtak össze ajkaink. Csókunkat megszakítva, néztük egymás csillogó szemeit, majd Laura szólalt meg előszőr,
- Ez csodálatos volt!
– Igen, az volt!
– És az egész nap, az volt. Köszönöm neked!
– Ugyan már, én köszönöm, hogy veletek lehettem. – Akkor erre igyunk! – mondta, majd megfogtuk a poharunkat és koccintás után, kortyoltunk egyet.
Ezután én kimentem a mosdóba és mire visszaértem, Laura kihúzta a kanapét és megágyazott két személyre.
– Remélem itt alszol! – mondta bájos mosollyal. – Semmit sem szeretnék jobban. – feleltem boldogan, majd lefeküdtünk, betakaróztunk és egy jó éjt csók után, összeölelkezve elaludtunk.
Reggel arra keltünk, hogy Dotti mászik közénk és bújik be a takaró alá. Pici testét szorosan az enyémhez szorította, majd az anyukájára nézett és nagyon komolyan mondta,
- Jó, most veled aludhatott Zsombi, de legközelebb velem fog. – ezen jót nevettünk Laurával és mindketten megcsókoltuk, Dotti buksiját.
Még egy kicsit aludtunk, így hármasban, azután bekapcsoltuk a tv-t és miközben mi Dottival mesét néztünk, Laura elkészítette a reggelit. Az egész napot együtt töltöttük és nagyon jól éreztük magunkat, így este elég nehezen ment a búcsú, még akkor is, ha mind tudtuk, csak a szemben lévő lakásba leszek. A következő hétvégét is együtt töltöttem Lauráékkal, de ezúttal a fürdőszobát és a konyhát avattuk fel éjszaka. A fürdőben kijött a kettőnk közötti méret különbség, így félig szinte guggolnom kellett, hogy ölem egy szintben legyen csodás fenekével. De megérte a fáradozást, mert tüzelő puncijának ölelése, a farkam körül, maga volt a mennyország. Miközben erekciómat megmerítettem benne, kezeimmel a tökéletes melleit gyúrtam és így, hangos nyögésekkel egyszerre értünk a csúcsra. A konyhában kényelmesebb volt. Laura az asztalon ült, lábait a nyakamba tette és én vadul dugattyúztam punciját. Közben végig egymás szemébe néztünk és amikor megérezte, hogy számomra már közel a vég, eltolt magától, elém térdelt és szájába véve farkamat, élveztetett el. Egyszer közel kerültünk a lebukáshoz. Az éjszaka közepén, a kihúzott kanapén szeretkeztünk, kis kifli, nagy kifli pózban, amikor Dotti sírva jött ki a szobájából, mert rosszat álmodott. Épp csak annyi időnk volt, hogy Laura magunkra tudta teríteni a takarót. Dotti felmászott az ágyra, Laura próbálta vigasztalni. Dotti hozzám akart bújni, de én még benne voltam Laurában, úgy téve, mint aki alszik. Laura lebeszélte erről, mondván, én már alszom, így Dotti az anyukája elé feküdt és már aludt is. Megpróbáltam kihúzódni, de Laura hátra nyúlva megfogta a fenekem és maradásra bírt. Mozdulatlanul feküdtünk, de puncijának izmaival folyamatosan fejte még mindig merev farkamat és hamarosan a csúcsra segített. Így teltek-múltak a hetek, minden csodás volt és tökéletes, egészen addig, amíg egyik alkalommal észre, nem vettem, hogy a mindig zárt, harmadik szoba ajtaja, egy kis résnyire nyitva van. A kíváncsiság hajtott, ezért be akartam nézni, de éppen csak egy pillantást tudtam vetni a szobába, amikor a konyhából, kilépett Laura, ezért gyorsan elfordultam onnan. A pillanat alatt, csak a nagy ágy sarkát láttam, aminek a keretét, a beköltözésük napján láttam utoljára, amikor a két nagydarab munkás cipelte fel a lakásba. Furcsáltam, hogy van egy hálószobája, de soha nem alszunk ott, hanem mindig a nappali kihúzható kanapéján. Ennek ellenére nem tettem szóvá, mert túl jól alakultak a dolgok ahhoz, hogy egy ilyen semmiség miatt, valami félremenjen. De a furcsaságok, egyre csak gyűltek és gyűltek. Először, egy nagyobb adatforgalmat biztosító, routert kellett nála beüzemelnem, majd megkért, hogy rendeljek neki, egy nagyfelbontású kamerához csatlakoztatható, optikai kábelt. Amikor ezekre rákérdeztem, azt mondta, hogy a munkájához, kell, de ennél többet nem mondott róla. Végül az utolsó löketet a kíváncsiskodásomhoz az adta, amikor megláttam a bankszámla kivonatán a cég nevét, aki a fizetését rendszeresen utalja. Aznap este, miután hazamentem, rákerestem a cégre és legnagyobb megdöbbenésemre egy webkamozással foglalkozó cég honlapján találtam magam. Nem kellett sokat keresgélnem és megtaláltam Laura adatlapját. Igaz, itt: „Jenny is a dirty little whore” néven futott. A rövid bemutatkozó videójában azt ígérte, hogy aki kellően sok adományt ad neki, annak minden mocskos vágyát teljesíti. Az adatlapon szerepelt még, hogy mikor elérhető és egy kis ikon, hogy a „művésznő” jelenleg offline. Teljesen lesokkolt a dolog. Olyannyira, hogy kikapcsoltam a telefonomat és másnap reggel, mikor kávézni jött, úgy tettem, mint aki nincs itthon. A laptop előtt ülve vártam, hogy a „művésznő” online, legyen és végre a saját szememmel láthassam, mivel is keresi az én állítólagos szerelmem, a kenyerét. Leskelődésemhez csináltam egy felhasználói fiókot, ahol a találó „Boy next door” felhasználó nevet választottam. Eljött a megadott idő és az addig fekete lámpa, pirosra váltott. Majd bekapcsolódott a kép és megláttam Laurát, amint félmeztelenül ül, a nagy ágyon egy apró szexi tangában és köszönti a nézőit. Elmondta, ugyan azt, ami a bemutatkozó videóban szerepelt, majd kicsit mutogatta magát, azután elindított egy visszaszámlálást, ami azt jelezte, hogy mennyi idő van még hátra, amig privátba kapcsol a közvetítés, így onnantól, már csak az láthatja a műsort, aki fizet. Gyorsan kifizettem az összeget, majd a visszaszámlálás után megkezdődött a műsor. A nézők egy chat ablakon keresztül írhatták meg kéréseiket és láthatták a többiek kéréseit is. Nem voltak sokan, akik kifizették a privát szobát, viszont annál vadabb dolgokat kértek. Először, csak azt kérték mutassa meg a punciját, amit a tanga erotikus letolása után, egy hatalmas terpesszel meg is tett. Majd kérték, hogy pucsítson a kamerába és közben izgassa magát. Ezt is megtette. Persze minden kérésért adományozni kellett. Azután jöttek a meredekebb dolgok, különböző méretű és formájú vibrátorokat kellett magába dugnia, amit ő nagy élvezettel meg is tett. Később még jöttek análtágítók, mellbimbó csipeszek és a végén, még egy hatalmas kutya fasz alakú vibrátor, amivel spriccelősen élvezett el. Miután orgazmusából magához tért, megköszönte az adományokat és elköszönt. A többi résztvevő kilépett a privát szobából, de én csak meredten bámultam a képernyőt. Laura észrevette, hogy még van egy vendége és a kamerába nézve megszólított,
- Szia Szomszéd fiú! Szeretnél valamit? Láttam, hogy te nem kértél tőlem semmit.
Lassan a billentyűzetre tettem a kezem és gépelni kezdtem.
– Azt szeretném, ha a hátadra feküdnél, szélesre tárnád a lábad és úgy nyúlnál magadhoz!
– Rendben, de tudod, ehhez adományoznod kell! – válaszolta a kamerába mosolyogva.
Fizettem. Ő pedig lassan, szexin, tette, amit kértem. Néztem ahogy széles terpeszben simogatja magát, majd újra gépelni kezdtem,
- Dugd be két ujjad, a nedves puncidba! – majd miután lenyomtam az enter-t, fizettem.
Néztem, ahogy örömet okoz magának, ahogy felépül benne az orgazmus, majd mikor a határon volt, írni kezdtem,
- Azt akarom, hogy amikor élvezel, mondd ki a nevem! – ismét fizettem.
Lihegve, szaggatottan kérdezte,
- Mi a neved drága?
Begépeltem a válaszom, megnyomtam az enter-t és vártam. Laurának előszőr csak zavart lett a tekintete, majd abbahagyta a maszturbálást, végül kikerekedett szemekkel nézett a kamerába és sírni kezdett. Benyúlt valahová, a kamera látószögén kívülre és az adás megszakadt. A lámpa ismét offline állapotra váltott és én a chat ablakban lévő válasz üzenetemet bámultam.
– Csongor.
Rövid idő múlva dörömböltek az ajtómon.
– Kérlek, nyisd ki! – zokogta ajtóm előtt Laura.
De én nem mozdultam. Újabb dörömbölés,
- Kérlek, megmagyarázom! – hallatszott a szívszorító zokogása.
Erre sem reagáltam. Még vagy öt percig próbálkozott, mielőtt feladta, majd a lakásra csend telepedett. Ekkor felkeltem, kivettem egy üveg bort a hűtőből és eszméletlenre ittam magam.
Másnap a függöny mögül néztem, amikor Laura elindult Dottival az óvodába. Gyorsan kaptam az alkalmon és anélkül, hogy összefutottunk volna, kiléphettem a lakásból. Kivettem pár nap szabit, foglaltam magamnak a szomszédos hegyek között fekvő apartman hotelben egy kis házat, majd taxit hívtam és leléptem otthonról. Nem tudtam nyugodni, így minden nap felléptem a honlapra és megnéztem Laura oldalát, de offline volt. Több időpontban is próbáltam, de nem volt műsor. Közben nagyokat sétáltam az erdőben és azon gondolkoztam, hogyan tovább. Este bekapcsoltam a telefonomat, de amint megkaptam az üzeneteimet, (volt vagy húsz) azonnal repülő üzemmódba kapcsoltam, majd egyesével olvasni kezdem őket.
– Zsombi, kérlek engedj be!
– Könyörgök! Meg tudom magyarázni!
– Légyszíves, bocsáss meg!
Ilyen és ezekhez hasonló, könyörgő üzenetek voltak, amiket miután elolvastam, egytől-egyig töröltem. Majd újra a borosüveghez nyúltam és megint sikeresen lerészegedtem. Másnap délelőtt megint ránéztem a honlapra és meglepődve tapasztaltam, hogy Laura ismét online. Néztem a nyilvános közvetítést, majd a vissza számlálást és az utolsó pillanatban fizettem. Laura egy pillanatra ledöbbent, mikor meglátta a felhasználó nevemet, de aztán visszazökkent a szerepébe és csinálta a műsorát. Ahogy néztem, nem a vonagló testét láttam, amint élvezkedik a nézőknek, hanem csak az arcát. Hiába a mosoly, az eljátszott élvezet, a szemei szomorúak voltak és a műsora végére érve szinte könnyben álltak. Megvártuk, amig az utolsó vendég is kijelentkezett, majd Laura megszólalt,
- Zsombi, kérlek, beszélnünk kell!
Vártam egy kicsit, majd gépelni kezdtem,
- Dőlj hátra és nyisd szét a lábaidat! – Kérlek ne csináld ezt! – zokogta.
Fizettem. Záporozó könnyekkel, de tette, amit kértem. Újra gépeltem,
- Nyomd fel magadnak a legnagyobb vibridet!
Zokogása felerősödött.
– Neeee, kérlek! Ne csináld ezt! Beszéljünk!
Ismét fizettem. Könnyáztatta szemeivel, szinte vakon tapogatózott az ágyon, a kamera látószögén kívül, majd visszahúzta kezét, amiben ott volt, a múltkori előadásból megismert kutya broki utánzat. Szipogós sírása közben magába vezette, majd az oldalára dőlt és úgy bőgött tovább. Megsajnáltam. Ezért gépelni kezdtem,
- Köszönöm. – majd kiléptem.
A lámpa offline-ra váltott és a közvetítés véget ért. Tudtam, hogy túl lőttem a célon, de megbántva éreztem magam és azt akartam, hogy érezze azt, amit én éreztem. De most, kurvára szarul éreztem magam és nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Elmentem sétálni, hátha a friss levegőn kitisztulnak a gondolataim, de ez nem működött. Lementem a wellness részlegbe, úsztam néhány hosszt, majd megmasszíroztattam magam, de a megoldáshoz, bármennyire is agyaltam, nem kerültem közelebb. Mert tény, hogy Laura nagyon megbántott azzal, hogy hazudott a munkájáról. Még akkor is, ha értem, hogy miért tette. De az is tény, hogy nagyon megszerettem, mert kedves, aranyos, okos, vicces és gondoskodó. És akkor még ott van Dotti is, imádom azt a pici lányt. Nem én vagyok ugyan a biológiai apja, de rövid ismertségünk alatt, kislányomként szerettem meg. Laura szenvedését is látva, tudtam, hogy én sem vagyok neki közömbös, szóval sok minden szólt amellett, hogy bocsájtsak meg neki. Végül, bár döntésre nem jutottam, délután kijelentkeztem és haza taxiztam.
Amikor kiszálltam a taxiból a házunk előtt, a kis lakótelepi játszótérről Dotti szaladt oda hozzám, hangosan kiáltva,
- Zsombiiiiiiiii! De jó, hogy hazajöttél! Anyu mondta, hogy el kellett menned dolgozni.
– Igen, kis hercegnőm, dolgozni voltam. – mondtam, miközben megöleltem és az anyára néztem, aki némán eltátogott egy köszönömöt.
– Ugye akkor ma velünk alszol?
– Nem tudom kicsim, mert nagyon sok a dolgom.
– Naaaaaaa, légyszi, kérlek!
– Majd meglátjuk!
– Jó. De most menjünk fel, mert éhes vagyok! – mondta nemes egyszerűséggel, majd megindult előre a lépcsőház felé.
Egy pillanatra úgy tűnt, mintha Laura mondani akarna valamit, de végül is csak elsuttogott egy halk „Sziát!” majd Dotti után indult. Visszaköszöntem, majd zárva a sort, megindultam felfelé utánuk. Az emeletünkre érve Laura kinyitotta az ajtót, amin át Dotti beszaladt a lakásba, majd félénken megkérdezte,
- Velünk vacsorázol?
Pár pillanatig gondolkoztam, majd igent bólintottam miközben válaszoltam,
- Egy fél óra múlva jövök.
Otthon, ledobáltam a cuccaimat, beálltam a zuhany alá és azon gondolkoztam, vajon hogyan fog alakulni, ez az este. Ahogy beléptem a lakásukba, Dotti az ölembe telepedett és nem is lehetett rólam levakarni. Na nem is akartam, mert nagyon hiányzott, az én kis hercegnőm. Amikor odaadtam neki az apró szív alakú medálkát, ami egy ezüst nyakláncon lógott és amit a hotel ajándékboltjában vettem, annyira megörült, hogy miután a nyakába akasztottam, azt találta nekem mondani,
- Köszönöm, Apuci!
Döbbent csendben néztünk Laurával egymásra, majd miközben megsimogattam Dotti hátát válaszoltam,
- Nincs mit Hercegnőm!
Laura szemei könnyekkel teltek meg és gyorsan kiment a konyhába. Később már rendbe szedve magát tért vissza a nappaliba, kezében a tálcán lévő vacsorával. Vacsi után megfürdettem és ágyba dugtam Dottit, majd mesét olvastam neki és miután elaludt, visszamentem Laurához a nappaliba. Sokáig ültünk egymás mellett szótlanul, majd én törtem meg a csendet,
- Be akarok oda nézni!
Félénken rám nézett, nem szólt, csak felállt és nyújtotta a kezét felém. Megfogtam és utána indultam. Kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. A szoba tágas volt, pont az én halómnak a tükörképe. Középen a nagy ágy foglalt helyet, aminek az oldalainál, nagy filmes lámpák álltak, az ágy végében egy állványon volt a kamera, mellette egy nagy monitorral egy számítógép, valamint egy csomó kábel és a wifi router. Az ágy mellett egy ki szekrényen sorakoztak a műsorban használt segédeszközök, síkositók és jó sok zsebkendő. Miután alaposan szétnéztem, visszamentem a nappaliba és megálltam a közepén. Laura utánam jött és csendben várta, hogy megszólaljak.
– Holnap délelőtt fogsz dolgozni? – kérdeztem, mire ő meglepetten nézve rám válaszolt,
- Iiiigen. De ha azt szeretnéd én abba.....
– Kérlek, ne folytasd! Csak azt kérdeztem dolgozol-e! Most hazamegyek, holnap beszélünk!
– De kérlek...
– Azt mondtam, holnap beszélünk! – ezzel magára hagytam a nappaliban, majd az előszobában a kulcstartójáról leakasztottam a tartalék kulcsát és bezárva magam mögött a bejárati ajtót, hazamentem.
Másnap délelőtt izgatottan ültem a laptop előtt és vártam, hogy elkezdődjön a műsor, mert már készen állt a tervem. A tervem, ami, ha úgy sül el, ahogy elterveztem, akkor újra boldogok leszünk. Együtt.
A lámpa online-ra váltott, az adás megkezdődött, majd a visszaszámlálás utolsó pillanatában fizettem. Már jócskán benne voltunk a privát műsorban, amikor gépelni kezdtem,
- Drága, mocskos Jenny! Mit szólnál, ha átmenne hozzád a te kis szomszéd fiúd és élő adásban, szétbaszná a segged? – megnyomtam az entert, majd fizettem.
Laura, miközben egy közepes dildóval izgatta magát, elolvasta az üzenetet és kikerekedett szemmel válaszolt,
- Gyere, te kis kanos szomszéd fiú, a tiéd vagyok!
Azonnal átrohantam, az előszobában meztelenre vetkőztem és már úgy léptem be a szobába. Laura meglepetten nézett fel rám, nem értve, hogy hogyan kerültem be, a bezárt lakásába, ráadásul meztelenül. Beléptem a kamera látószögébe és ráparancsoltam,
- Szopjál, mocskos ribanc!
Apró mosoly jelent meg a szája sarkában, majd visszatérve a szerepéhez, négykézlábra állt az ágyon és farkamat számba véve, szopni kezdett. Érdekes, hogy bár tudtam, hogy sokan néznek minket, ez abszolúte nem zavart és szinte azonnal kőkemény lettem. A monitorra néztem és láttam a rengeteg üzenetet, amik nagyrészt nekem szóltak és a tartalmukat úgy összegezhetném, hogy lássam el jól Jenny baját. Ömlöttek az adományok, így ezen felbuzdulva, tovább játszottam a szerepem,
- Jól van, elég lesz! Most fordítsd ide a segged!
Laura szó nélkül engedelmeskedett, még meg is rázta nekem a tökéletes fenekét, amire jó nagyot rácsaptam. Előbb jobb, majd bal kézzel. Izgatott nyögéssel fogadta csattanó tenyeremet minkétszer, majd az alkarjára támaszkodva, óriásit pucsítva várta, hogy belé hatoljak. Nem várattam tovább és nem is finomkodtam, durván tövig vágtam magam belé, amire mindketten felsóhajtottunk. Egy rövid ideig nem mozdultunk és élveztük a pillanatot. Majd a csípőjébe kapaszkodtam és vad tempóban baszni kezdtem. Laura össze-vissza sikongatott, közben testén, többször remegés futott végig, én meg csak basztam és basztam rendületlenül. Majd egy idő után kihúzódtam belőle, makkomat a popsi nyílásához illesztettem és körkörös mozdulatokkal bekentem a saját nedvével. Közben a monitorra néztem, ahol a buzdító üzenetek tömkelege mellett, hihetetlen összegű adomány is összegyűlt. Ezen felbuzdulva, egy határozott mozdulattal felnyársaltam a fenekét, amitől mindketten felszisszentünk. Nem foglalkoztam ezzel, mert úgy voltam vele, mindketten megérdemlünk egy kis fájdalmat. Ő azért, mert hazudott nekem, én meg azért, ahogy bántam vele. De amint elkezdtem ütemesen mozogni fenekében, mindkettőnk fájdalma kezdett alábbhagyni és helyét fokozatosan átvette az anális szex élvezete. Sajnos, ez az egész helyzet, annyira túlhúzta az érzékeimet, hogy nem bírtam túl sokáig, így heves rángások kíséretében, forró magomat a szűk fenekébe lövelltem. Egy darabig még benne maradtam kedvesemben, de azután lassan kihúzódtam. Miután Laura légzése lenyugodott és ránézett a monitorra, szemei egy pillanatra kikerekedtek, majd gyorsan visszatért a szerepébe, és a kamera felé fordulva a vendégeihez szólt, - Na fiúk, remélem tetszett a műsor. Ha még valaki szeretne adományozni, akkor szívesen megmutatom, hogy egy hálás lányka, hogyan tisztogatja meg, a számára oly sok gyönyört adó, péniszt. Az adományok ismét záporozni kezdtek, Laura pedig szájába vette farkamat és érzéki lassúsággal tisztára szopta. Majd integetett a kamerába és megszakította az adást. Ezután felém fordult és könnyes szemekkel a nyakamba ugrott.
– Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért nem mondtam el az igazat, de... – kezdett bele, de félbeszakítottam.
– Sssss...kérlek, ne magyarázkodj! Felejtsük el az egészet! Te nem mondtál igazat, én meg úgy viselkedtem, mint egy duzzogó kamasz.
– Zsombi, én, én... én Szeretlek!
– Én is Szeretlek Szerelmem! – ezután ajkamat az övéhez érintettem és szenvedélyesen megcsókoltuk egymást. Megszakítva csókunkat, mindketten a monitorra néztünk, majd Laura azt mondta,
- Még soha nem kerestem ennyi pénzt, egy műsorral, mint most. Nézd! Ez a teljes befolyt összeg, ez a cégem része és ez, ez az én részem.
Kikerekedett a szemem az összeg láttán, hátmég, amikor megláttam, hogy mennyit keresett az előző műsorával. A közös műsorunk, csaknem a négyszeres pénzt hozott Laura számlájára. Kimentünk a fürdőbe és közösen lezuhanyoztunk, egymást csókolva és simogatva, majd közösen megebédeltünk és mivel Laura úgy döntött, hogy ma már nem ad több műsort, lefeküdtünk a kanapéra és összeölelkezve elaludtunk. Délután együtt mentünk el az oviba Dottiért, aminek az én kis hercegnőm nagyon örült. A nyakamba ugrott és nem is volt hajlandó onnan kiszállni. Este, miközben vacsoráztunk, ránéztem Dottira és megkérdeztem tőle,
- Kicsim, mit szólnál hozzá, ha te és anyu, átköltöznétek hozzám?
Laura szemei kikerekedtek, száját eltátotta és tekintetét ide-oda kapkodta, köztem és Dotti között. Dotti picit gondolkodott, majd nagy komolyan megkérdezte,
- És akkor együtt fogunk lakni, mint egy igazi család?
– Igen kicsim, együtt, mint egy család.
– És akkor igaziból te leszel az Apukám?
– Ha anyukád hozzám jön feleségül, akkor igen, én leszek az apukád.
Laura egyik ámulatból a másikba esett, de továbbra sem tudott megszólalni. Csak tátott szájjal nézte, ahogy mi Dottival mindent megbeszélünk. Dotti szemöldökét összeráncolva gondolkodott, még a száját is félrehúzta, majd nagysokára így szólt,
- Na jó, én szeretném, ha te lennél az apukám, úgyhogy anyu a feleséged lesz!
Ettől még Laura is magához tért és együtt nevettünk, majd oda sétált hozzám és megcsókolt. A csók után azért a biztonság kedvéért megkérdeztem,
- Mit gondolsz, ha megkérlek, hozzám jönnél feleségül?
Laura könnyeit törölgetve és szipogva válaszolta,
- Ha megkérsz, akkor igen, hozzád megyek feleségül.
Két héttel később, egy kirándulás alkalmával, egy kis hegyi tó partján, ahová hármasban mentünk, letérdeltem Laura elé és egy szép gyűrűvel, megkértem a kezét. Ő persze igent mondott. Ezután átköltöztettük őket hozzám, az ő lakásukat pedig kiadtuk albérletbe. Laura az adatlapját módosította, már csak délelőttönként adott műsort és nem egyedül, hanem velem párosban. Én a munkámat megtartottam, így ki tudtuk fizetni, mindkét lakás törlesztőjét és még maradt is bőven. A következő év augusztusában megesküdtünk, majd nem sokkal később Laura egy esti tévézés alkalmával a fülembe súgta,
- Babánk lesz.
Hihetetlenül boldog voltam és Dotti is az volt, amikor elmondtam neki, hogy kis testvére lesz. Pici kezeit a kezembe fogtam és megkérdeztem tőle,
- Szerinted mi legyen a testvéred neve?
– Hmmm, ha fiú lesz, akkor legyen Botond! - válaszolta határozottan.
– És ha lány lesz?
– Akkor legyen, Erika!