Szancsi és a Karácsonyi csodák
Saját történet:
Kinéztem a konyha ablakán és szinte semmit nem láttam, úgy szakadt a hó. Kortyoltam egyet a sörömből és visszamentem a nappaliba, ahol a korábban bekapcsolt tv elé ültem és vártam, hogy a reklám után, végre elinduljon a film, amit meg akartam nézni.
Emlékszem, december 20.-a volt, mert másnap volt az utolsó munkanapom az évben és este pedig a céges, karácsonyi buli. Amit vártam is, meg nem is. Vártam, mivel az idei ünnepemnek, ez volt az egyetlen, izgalmas eseménye és nem vártam, mert a meghívó alapján, mindenki vihette a párját, én meg egyedül voltam, mint a kisujjam.
Édesapám öt éve halt meg, édesanyám meg az idén, barátnőm meg már két éve nem volt. A társadalmi életem gyakorlatilag abban merült ki, hogy a kollégáimmal eljártam sörözni és néha meccset nézni, valamint a szomszédban lakó fiatal párral összejártam néha dumálni és iszogatni. Viszont ez is ritkán fordult csak elő, ugyanis a srác, Attila Németországban dolgozott és csak ritkán volt itthon. A lány Szancsi, ahh...gyönyörű volt. Szőke a vállától kicsivel lejjebb érő hullámos haj, barátságos kék szemek, dús csókra éhes ajkak, széles mosoly. Vékony formás test, tenyérbe illő mellek és izmos kerek fenék. Szerelmes voltam belé, az első pillanattól kezdve. De nem léptem ez ügybe semmit, tiszteletben tartva kapcsolatukat.
Amikor beköltöztek, átjöttek bemutatkozni, összebarátkoztunk és azóta is jó közöttünk a kapcsolat. Hétvégente ha Attila nincs itthon, Szancsi minden reggel áthív kávézni és reggelizni. Ez már amolyan hagyomány, hétköznap azonban a meló miatt nem nagyon szoktunk találkozni. Tavaly karácsonykor, mivel tudták, hogy egyedül leszek, áthívtak magukhoz vacsorára, ami nagyon jól esett, de idén ez szóba sem jöhet, mert hazautaznak a lány szüleihez vidékre. Mivel szilveszteri buliba sem kaptam meghívót senkitől, ezen a partin kívül, semmi szórakozás nem vár rám idén.
Miközben ezen gondolkodtam, elkezdődött a film, a címe Midway volt és már ment egy jó negyedórája, amikor megszólalt a kapucsengő. Kinyitottam és egy tetőtől-talpig behavazott, zokogó lány ugrott a nyakamba. Szancsi volt. Vigasztalhatatlanul zokogott. Bezártam a bejárati ajtót, majd bevittem magunkat a nappaliba és leültem a kanapéra, ölemben a lánnyal. Sokáig tartott, mire lenyugodott annyira, hogy szipogva, de meg tudjon szólalni,
– Ati, nem tud hazajönni. – majd újra zokogni kezdett.
– Miért? Mi történt? – kérdeztem.
– A havazás miatt járhatatlanok az utak, így kétszáz kilométer után visszafordult. – mondta könnyeit potyogtatva.
– Sajnálom. – mondtam őszintén.
– Most mit csináljak? Még sohasem voltam egyedül karácsonykor.
– Nézd, tudom, hogy ez sovány vigasz, de én itt leszek neked és ha gondolod, holnap este a cégemnél karácsonyi buli lesz, ahová mindenki vihet magával plusz egy főt, gyere velem. Eszünk, iszunk és ha van kedvünk táncolunk. Ha nincs, akkor csak iszunk és elfelejtjük a szarainkat. Mit szólsz?
– De, de, nem ismerek ott senkit!
– Nem is fontos, jelmezes bál lesz. Szinte mindenki felismerhetetlen lesz.
– Ó. Nekem nincs jelmezem. Mit vennék fel?
– A téma a karácsony. Egy kitétel van csak, Mikulásnak nem öltözhet senki. De ezen kívül, bármi lehetsz. Angyal, krampusz, manó, Hóanyó, tündér, grincs bármi. Valami karácsonyi cuccod csak van.
– Hát, egy szexi mikulás lány szettem van, de az egy picit vad.
– Az nem baj, van valami maszkod hozzá?
– Mmm...úgy emlékszem igen.
– Na, akkor azt felveszed hozzá és kész. Senki nem ismerhet fel és jól érezheted magad.
– De olyan furcsa érzésem van, hogy Ati nélkül megyek bulizni.
– Hát hívd fel és mondd el neki. Ez nem titok, nem megcsalod, csak ha már így alakult, kihozzuk belőle a legjobbat.
– Igazad van. – ezzel felpattant és már vigyorogva folytatta. – Megyek felhívom és elmondom neki. Holnap mikorra készüljek el?
– Nyolcra érted megyek.
– Oké, akkor nyolc. – azzal egy cuppanós puszit nyomott az arcomra és haza száguldott.
Kortyoltam egyet a sörömből és mosolyogva megcsóváltam a fejem, arra gondolva, hogy milyen érdekes nap lesz a holnapi.
Másnap munka után, megfürödtem, borotválkoztam, majd felöltöztem a már korábban beszerzett grincs jelmezembe és miután hívtam egy taxit, átmentem Szancsihoz. Amikor ajtót nyitott, a padlón koppant az állam. Az amúgy is mindig csinos szomszédasszonyom, most pokolian szexin nézett ki. Ahogy tekintetemet végig siklattam rajta, lentről felfelé, a farkam katonás vigyázz állásba vágta magát. A lábait egy magas sarkú, fekete, térdig erő csizmába bújtatta, alatta fekete necc harisnya. Az alsója egy piros testre feszülő rövidnadrág volt, amit a széleinél fehér prém csíkok szegélyeztek. A hasa csupasz volt, mert a szintén piros, és szintén testhez tapadó felsője, olyan rövid volt, hogy azt a területet, teljesen szabadon hagyta. A rövid-ujjú felső is fehér prémmel volt keretezve, elől megkötős megoldással, amit Szancsi kicsit nyitottabbra hagyott, szép dekoltázst mutatva ezzel, a bámészkodóknak. A fején egy mikulás sapka volt, amiből apró ördög szarvacskák nyúltak az ég felé, és a csúcsán apró bolyt lógott. Az arcát egy fehér selyem maszk takarta, amely tökéletesen passzolt a jelmezéhez.
– Na, hogy nézek ki? – kérdezte és megpördült előttem.
– Fantasztikusan. – nyögtem ki nagy nehezen.
– Akkor jó. – mosolygott, majd hozzá tette, – Te is jól nézel ki.
– Szerintem, akkor induljunk is. – válaszoltam és a taxi felé mutattam.
Útközben egy csomó kérdése volt, a cégről, ahol dolgozom, de mondtam neki, hogy csak annyit kell tudnia, hogy egy amerikai tulajdonú cég, ami mindenféle ingatlanügyekkel foglalkozik és én az amerikai vezérigazgató sofőrje vagyok. Tök jó-fej emberek dolgoznak a cégnél, minden más részlet, dög unalom.
– Ne izgulj! Jól fogod érezni magad. És ha igaz, hogy karácsonykor történnek csodák, lehet, hogy idő közben javul annyit az időjárás, hogy talán a „Szentestére” Attilád is hazaér.
Ettől teljesen megnyugodott és vidáman mosolyogta végig, az út hátralévő részét.
Mire megérkeztünk, már ment a buli javában. Az emberek jelmezben, volt, aki táncolt, volt, aki evett és volt, aki a bár választékát tesztelte. Miután a ruhatárnak kinevezett teremben levetettük a kabátjainkat, beálltunk mi is a bárhoz és megittunk egy kis szíverősítőt, majd a táncolók közé vetettük magunkat. Hosszasan roptuk a táncparketten, időnként megszakítva táncunkat egy-egy ital kedvéért, majd a büféasztalhoz sétáltunk némi harapnivalóért. Kicsit már kapatos hangulatban voltunk és éppen indultunk volna vissza, a táncparkettre, amikor a főnököm John, odalépett hozzánk,
– Szia Márk! Üdvözöllek! Örülök, hogy eljöttél! Ki a gyönyörű kísérőd?
– Szia John! Ő itt egy nagyon jó barátom Szancsi.
Kezet fogtak, majd John így folytatta, Szancsi szemébe nézve:
– Kérlek bocsáss meg nekem, de egy rövid időre elrabolnám a barátodat!
– Persze, rendben. – válaszolta félénken Szancsi.
– Igyekszem! – kiáltottam még visszanézve rá, miközben főnököm a színpad mögötti terület felé vezetett.
– Nézd haver, szar van a paradicsomban. – esett nekem John.
– Na? Mi a baj? – kérdeztem kíváncsian.
– Nem jött el az a kibaszott Mikulás, pedig kifizettem az előleget is.
– Uhhh..értem. És mit akarsz most tenni?
– Nézd, szereztem egy Mikulás jelmezt, de rám kurva nagy. Az egész cégnél, csak te vagy nagyobb darab nálam, szóval neked kéne beöltöznöd.
– Hogy mi? Én? Mint Mikulás? Biztos, hogy nem!
– Ugyan haver, ne már! Csak ülsz a színpadon egy fotelban, a dolgozók sorban eléd járulnak, mindenkinek átadsz egy ajándékcsomagot, miközben készítenek rólatok egy fényképet. Kérlek barátom, vállald el és ígérem, nem leszek hálátlan.
Rövid ideig gondolkoztam, majd megadóan bólintottam.
– Rendben, hol az a jelmez?
Egy karácsonyi mixre vonultam be, a színpadra előre bekészített, hatalmas fotelhez, magam után húzva, az óriási, ajándékokkal megpakolt piros puttonyt. Leültem és a kollégák sorban elém álltak az ajándékukért. A férfiak, miután átvették a csomagot, lehajoltak hozzám, átkaroltak és rockvillát, meg viktoryt mutatva a kamerának fotózkodtak velem. A nők pedig az ölembe ültek és megpusziltak vagy megcsókoltak, pedig láthatóan nem ismertek fel. Amikor az összes kollégát megajándékoztam, elköszöntem és nagy Ho-Ho-Hózás közepette lesétáltam a színpad mögé.
Elég sokáig tartott a ceremónia, így idő közben rám jött a pisilhetnék, ezért úgy, ahogy voltam jelmezben elmentem a wc-re.
Visszafelé elsétáltam a ruhatár mellett, ahol megláttam Szancsit, aki a pulton egymásra dobált kabátok között keresgélt. Nem tudtam, hogy mit csinált, de gondoltam megviccelem. Mély télapós hangon szólaltam meg váratlanul a háta mögött, amitől kicsit összerezzent.
– Nocsak, nocsak! Úgy látom valaki el akart bújni a Mikulás elől.
– Én, én nem, én csak... Csak el kellett mennie a kísérőmnek, és…és gondoltam, ha-haza megyek, mert nem ismerek senkit.
– Óóóó...de hát egy ilyen gyönyörűség nem búslakodhat otthon egyedül. Jöjjön kedves, igyon meg egy italt, a kedves öreg Mikulással.
– O, oké, menjünk!
Kezem a hátára helyeztem és elindultunk a bár felé. Ahogy átvágtunk a táncparketten, az emberek pacsiztak velem, a nők megpusziltak, némelyik emeltebb hangulatában szájon is csókolt. A bárban kikértem kettőt a Szancsi kedvencéből és az egyiket a kezébe adva koccintottam vele,
– Hát akkor egészségünkre! – mondtam.
– De, de, honnan tudta, hogy én ezt szeretem? – kérdezte meglepődve.
– Hát onnan, hogy én vagyok a Mikulás, mindenki vágyát ismerem, még a legtitkosabbat is. – mondtam, majd egy cinkos kacsintás után húzóra vettem az italom.
Szancsi is megitta az övét, majd még gyorsan lenyomtunk két kört, hogy utána bevetődjünk a táncolók közé. Hamar a középpontba kerültünk, ahol mindketten élvezve a ránk vetülő rivaldafényt, jól szórakoztunk. Jó pár dal után, ismét a bárhoz mentünk és még néhány kör italt lenyomtunk, így már kicsit kapatosan, akadozó nyelvvel folytattuk előző beszélgetésünket.
– Szóval, ha tényleg, te vagy a Mika, izé Mikulás és tényleg tudod mindenki kíváncsiságát. Vagyis, kívánságát. Akkor mondd meg nekem, mit szeretnék izgazgából! Akarom mondani, igazából! – kérte tőlem Szancsi.
– Ááá...szóval nem hiszel nekem. Nos, legyen. Akkor elmondom, hogy mire vágysz igazán. – azzal közel hajoltam a füléhez, kezem a derekára tettem és suttogva mondtam.
– Azt szeretnéd, ha a párod hazaérne karácsonyra. – felegyenesedve a szemébe néztem és vártam reakcióját.
Szemei könnybe lábadtak és úgy válaszolt meglepetten,
– Tényleg te vagy az!!! – megölelt és magához szorított.
Hosszan ölelkeztünk, aminek hatására éreztem, hogy a farkam feláll. Ő is megérezhette, mert huncut mosollyal az arcán a szemembe nézett, majd miközben rámarkolt nadrágon keresztül, az erekciómra azt mondta,
– Ezek szerint, a szexuális bakancs listámat is ismered!
– Ha jól emlékszem, az van az első helyen, hogy szexelni akarsz a Mikulással. – vágtam rá az alkoholtól magabiztossá váltan.
– Húúú, te tényleg mindent tudsz! – azzal kézen fogott és a folyosók felé kezdett húzni.
Nemsokára találtunk egy üres irodát, ahová bementünk és magunkra zártuk azt. Egymásnak esve, vadul csókolóztunk, majd Szancsi elém térdelt és nadrágomból előhalászva kő kemény farkamat, mohón szopni kezdett. Istenien csinálta. Majdnem térdre estem, annyira jó volt. Amikor megéreztem, gyönyöröm közeledtét jeleztem neki, de ő még nagyobb fokozatra kapcsolt és még nagyobb vehemenciával szopott. Ekkor kezeimmel ráfogtam a fejére és szó szerint baszni kezdtem a száját. Hangosan ordítottam, amikor felrobbantam a szájában és heves rángásokkal pumpáltam magomat a forró torkába. Az utolsó cseppet is lenyelte, majd azt mondta,
– Mmmm...finom vagy Mikulás. De most én jövök. – ezután felállt, bugyijával együtt letolta a rövid naciját és széttárt lábakkal, az iroda bőrkanapéjára feküdt.
Nem várakoztattam, hamar a lábai közé térdepeltem és csodálatosan szép, nedveitől csillogó puncijára vetettem magam. Körbe csókoltam, a frissen borotvált nunit, majd nyelvemmel végig nyaltam a nagy és a kis ajkait is. Ezután belenyaltam forró kelyhébe és végre megérezhettem mámorító ízét. Mélyen munkálkodtam zamatos vulvájában, amikor teste megrázkódott és egy halkabb sikoly kíséretében elélvezett. Nem hagytam abba kényeztetését, áttértem a szemérme legféltettebb kincséhez, az apró kis gyöngyéhez. Óvatosan a számba szívtam és nyelvemmel finoman dörzsölni kezdtem. Szívtam és dörzsöltem felváltva, amíg egy kis spricceléssel, ami az arcomat teljesen beborította, újra el nem élvezett. Fölé álltam és csak csodáltam szépségét, ahogy csukott szemmel feküdt és próbálta lecsillapítani, kapkodó légzését.
Amikor ez sikerült, kinyitotta szemét és kielégült mosollyal az arcán nézett a szemembe. Lassan felült és szó nélkül, újra szopni kezdett. Gyorsan újra harcra kész állapotba hozott, majd kikötötte felsőjét, ledobta a melltartóját és négykézlábra ereszkedett az ágyra, csábítóan rám nézve a válla fölött, majd hívogatóan megrázta nekem a popsiját. Nem tétlenkedtem sokáig, farkam a szeméremajkai közé helyeztem és egy határozott mozdulattal tövig toltam. Mindketten hangosan felnyögtünk. Kicsit vártam, élveztem az engem körül ölelő forróságot, majd lassan, előre-hátra mozogni kezdtem. Mámorító érzés volt, ahogy nedves ajkai körbe ölelték és simogatták, kemény rudamat, miközben megmártóztattam szorosan feszülő, nedves hüvelyében. Ahogy emeltem a tempót, légzésünk üteme és nyögéseink hangereje is emelkedett. Kezemmel csípőjébe kapaszkodtam és szinte magamra rántottam, miközben saját csípőmmel előre döftem, így jutva egyre mélyebbre és mélyebbre szerelmi nemébe. Extázisát hangosan sikoltva, adta a világ tudtára, miközben arcával a párnák közé esett. Feneke is csak azért nem zuhant az ágyra, mert erősen tartottam. Kihúzódtam belőle, finoman átfordítottam a hátára, lábait a vállamra vettem és újra belé hatolva, ismét dugni kezdtem. Szabad kezemmel, a szépséges cickóit kezdtem el gyúrni, mellbimbóit finoman, meg-megcsavarva, hajtottam meseszép partneremet az újabb orgazmusa felé. Ami nem is váratott sokáig magára és egész testét megrázkódtatva, épült fel és sikoltozásra kényszerítve megélőjét, robbanva virágzott ki, amitől az én drága Szancsim, az arcom után, a jelmezem ágyék részét is tele spriccelte. Gyorsan kihúzódtam, letérdeltem és mohón nyaltam kedvesem punciját, valamint édes nedveit. Egy lustán lefelé csordogáló csík, átsiklott barnás ánusz rózsáján, ezért azt is megnyalogattam, nehogy kárba vesszen a finom nedű. Benyálazott ujjammal, egy kicsit megtágítottam a szűk bejáratot, majd farkamra cseréltem és óvatosan mozogva, a fenekét is a magamévá tettem. Amikor a gyönyör utol ért, kettőt lüktettem a fenekében, majd gyorsan átdugtam a puncijába, így a maradék magomat már oda ürítettem. Lankadó farkam cuppanva hagyta el testét és fáradtan rogytam mellé, a kanapéra. Kicsit pihegtünk, majd átöleltük egymást és lágyan csókolóztunk. Ezután Szancsi öltözködni kezdett, én meg elcsomagoltam farkamat. Amikor elkészült mosolyogva rám nézett és megkérdezte,
– Azt ugye tudod, hogy van még egy pár dolog a listámon?
– Persze, hogy tudom. És ha jövőre jó kislány leszel, talán teljesítem egy újabb kívánságod. – válaszoltam, nem kiesve a szerepemből.
Szancsi közel hajolt hozzám, belém karolt és bizalmasan rám kacsintva a fülembe súgta,
– Azért biztos, ami biztos, hozz egy kis virgácsot is! Jó? – majd megcsókolta az arcomat és továbbra is belém karolva az ajtó felé indult.
A bárban megittunk még egy italt, majd mondván, hogy a gyerekek várnak rám, elköszöntem és a színpad mögé indultam. Vissza öltöztem a saját, grincs jelmezembe és Szancsi keresésére indultam. A büfé asztalnál falatozva találtam rá, ahol – miután elnézést kértem a távollétem miatt, – én is bekaptam pár falatot. Ezután még táncoltunk egy keveset, majd Szancsi mondta, hogy fáradt és szeretne hazamenni. Bólintottam és miután magunkhoz vettük a kabátjainkat, taxit hívtunk és haza indultunk. Egészen az ajtajáig kísértem, fáradt partneremet és miközben a lakáskulcsával próbált a zárba betalálni, én a következőt kérdeztem,
– És mondd drágám, azért jól érezted magad, amíg távol voltam?
– Ó, igen. Nagyon jól. Tudod alaposan elbeszélgettem a Mikulással.
– Igen? És?
– És egy örök emlék marad!
– Na, ennek örülök. – ekkor kinyílt az ajtó és ott állt Szancsi párja, Attilla.
Szancsi örömében zokogni kezdett és párja nyakába vetette magát. Ati, miközben kedvesét ölelte, jobb kezét felém nyújtotta. Én elfogadtam a baráti jobbot és megráztam, miközben ő azt tátogta,
– Köszönöm!
Bólintottam, majd elköszöntem és hazafelé indultam. Na, ez egy igazi karácsonyi csoda – gondoltam magamban. Ki gondolta volna, hogy Ati is szerencsésen hazaér és én is megkapom, amire oly régóta vágytam. Ledobáltam ruháimat és a forró zuhany alá álltam. Sokáig kényeztettem fáradt testem, a kellemes víz alatt, aztán egy törölközőt a derekam köré tekerve, szisszentettem magamnak egy hideg sört a hűtőből. Leültem a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t, majd ránéztem a telefonomra. Kaptam egy üzenetet. Megnyitottam, a főnökömtől jött. Azt írta, köszöni, hogy kisegítettem és hogy olyan megbízható ember vagyok, akire mindig számítani lehet. Ezért hálából január elsejétől megemeli a fizetésemet. A leírt összegtől, felszaladt a szemöldököm és hihetetlen boldogság lett úrrá rajtam. Válaszomban megköszöntem, majd hátra dőlve, kortyoltam egyet a sörömből. Megint csippant a telefonom, újabb üzenet. Ezúttal Szancsi volt.
– Szia! Ne haragudj, de annyira megörültem Atinak, hogy elfelejtettem megköszönni a mai napot és elköszönni tőled. Szóval, Köszönöm és Jó éjszakát! Puszi
Ui: Örülök, hogy a tavaly karácsonyra tőlem kapott, Hugo Boss parfümöt viselted ma este. Tudod ezt nem téveszteném össze, soha semmivel. ;) Üdvözlöm a Mikulást, ha látod, kérlek add át neki. ;)
Mosolyogva tettem le a telót az asztalra, kortyoltam egyet, majd magam elé motyogtam:
– Mégis csak léteznek a Karácsonyi-csodák!
Kinéztem a konyha ablakán és szinte semmit nem láttam, úgy szakadt a hó. Kortyoltam egyet a sörömből és visszamentem a nappaliba, ahol a korábban bekapcsolt tv elé ültem és vártam, hogy a reklám után, végre elinduljon a film, amit meg akartam nézni.
Emlékszem, december 20.-a volt, mert másnap volt az utolsó munkanapom az évben és este pedig a céges, karácsonyi buli. Amit vártam is, meg nem is. Vártam, mivel az idei ünnepemnek, ez volt az egyetlen, izgalmas eseménye és nem vártam, mert a meghívó alapján, mindenki vihette a párját, én meg egyedül voltam, mint a kisujjam.
Édesapám öt éve halt meg, édesanyám meg az idén, barátnőm meg már két éve nem volt. A társadalmi életem gyakorlatilag abban merült ki, hogy a kollégáimmal eljártam sörözni és néha meccset nézni, valamint a szomszédban lakó fiatal párral összejártam néha dumálni és iszogatni. Viszont ez is ritkán fordult csak elő, ugyanis a srác, Attila Németországban dolgozott és csak ritkán volt itthon. A lány Szancsi, ahh...gyönyörű volt. Szőke a vállától kicsivel lejjebb érő hullámos haj, barátságos kék szemek, dús csókra éhes ajkak, széles mosoly. Vékony formás test, tenyérbe illő mellek és izmos kerek fenék. Szerelmes voltam belé, az első pillanattól kezdve. De nem léptem ez ügybe semmit, tiszteletben tartva kapcsolatukat.
Amikor beköltöztek, átjöttek bemutatkozni, összebarátkoztunk és azóta is jó közöttünk a kapcsolat. Hétvégente ha Attila nincs itthon, Szancsi minden reggel áthív kávézni és reggelizni. Ez már amolyan hagyomány, hétköznap azonban a meló miatt nem nagyon szoktunk találkozni. Tavaly karácsonykor, mivel tudták, hogy egyedül leszek, áthívtak magukhoz vacsorára, ami nagyon jól esett, de idén ez szóba sem jöhet, mert hazautaznak a lány szüleihez vidékre. Mivel szilveszteri buliba sem kaptam meghívót senkitől, ezen a partin kívül, semmi szórakozás nem vár rám idén.
Miközben ezen gondolkodtam, elkezdődött a film, a címe Midway volt és már ment egy jó negyedórája, amikor megszólalt a kapucsengő. Kinyitottam és egy tetőtől-talpig behavazott, zokogó lány ugrott a nyakamba. Szancsi volt. Vigasztalhatatlanul zokogott. Bezártam a bejárati ajtót, majd bevittem magunkat a nappaliba és leültem a kanapéra, ölemben a lánnyal. Sokáig tartott, mire lenyugodott annyira, hogy szipogva, de meg tudjon szólalni,
– Ati, nem tud hazajönni. – majd újra zokogni kezdett.
– Miért? Mi történt? – kérdeztem.
– A havazás miatt járhatatlanok az utak, így kétszáz kilométer után visszafordult. – mondta könnyeit potyogtatva.
– Sajnálom. – mondtam őszintén.
– Most mit csináljak? Még sohasem voltam egyedül karácsonykor.
– Nézd, tudom, hogy ez sovány vigasz, de én itt leszek neked és ha gondolod, holnap este a cégemnél karácsonyi buli lesz, ahová mindenki vihet magával plusz egy főt, gyere velem. Eszünk, iszunk és ha van kedvünk táncolunk. Ha nincs, akkor csak iszunk és elfelejtjük a szarainkat. Mit szólsz?
– De, de, nem ismerek ott senkit!
– Nem is fontos, jelmezes bál lesz. Szinte mindenki felismerhetetlen lesz.
– Ó. Nekem nincs jelmezem. Mit vennék fel?
– A téma a karácsony. Egy kitétel van csak, Mikulásnak nem öltözhet senki. De ezen kívül, bármi lehetsz. Angyal, krampusz, manó, Hóanyó, tündér, grincs bármi. Valami karácsonyi cuccod csak van.
– Hát, egy szexi mikulás lány szettem van, de az egy picit vad.
– Az nem baj, van valami maszkod hozzá?
– Mmm...úgy emlékszem igen.
– Na, akkor azt felveszed hozzá és kész. Senki nem ismerhet fel és jól érezheted magad.
– De olyan furcsa érzésem van, hogy Ati nélkül megyek bulizni.
– Hát hívd fel és mondd el neki. Ez nem titok, nem megcsalod, csak ha már így alakult, kihozzuk belőle a legjobbat.
– Igazad van. – ezzel felpattant és már vigyorogva folytatta. – Megyek felhívom és elmondom neki. Holnap mikorra készüljek el?
– Nyolcra érted megyek.
– Oké, akkor nyolc. – azzal egy cuppanós puszit nyomott az arcomra és haza száguldott.
Kortyoltam egyet a sörömből és mosolyogva megcsóváltam a fejem, arra gondolva, hogy milyen érdekes nap lesz a holnapi.
Másnap munka után, megfürödtem, borotválkoztam, majd felöltöztem a már korábban beszerzett grincs jelmezembe és miután hívtam egy taxit, átmentem Szancsihoz. Amikor ajtót nyitott, a padlón koppant az állam. Az amúgy is mindig csinos szomszédasszonyom, most pokolian szexin nézett ki. Ahogy tekintetemet végig siklattam rajta, lentről felfelé, a farkam katonás vigyázz állásba vágta magát. A lábait egy magas sarkú, fekete, térdig erő csizmába bújtatta, alatta fekete necc harisnya. Az alsója egy piros testre feszülő rövidnadrág volt, amit a széleinél fehér prém csíkok szegélyeztek. A hasa csupasz volt, mert a szintén piros, és szintén testhez tapadó felsője, olyan rövid volt, hogy azt a területet, teljesen szabadon hagyta. A rövid-ujjú felső is fehér prémmel volt keretezve, elől megkötős megoldással, amit Szancsi kicsit nyitottabbra hagyott, szép dekoltázst mutatva ezzel, a bámészkodóknak. A fején egy mikulás sapka volt, amiből apró ördög szarvacskák nyúltak az ég felé, és a csúcsán apró bolyt lógott. Az arcát egy fehér selyem maszk takarta, amely tökéletesen passzolt a jelmezéhez.
– Na, hogy nézek ki? – kérdezte és megpördült előttem.
– Fantasztikusan. – nyögtem ki nagy nehezen.
– Akkor jó. – mosolygott, majd hozzá tette, – Te is jól nézel ki.
– Szerintem, akkor induljunk is. – válaszoltam és a taxi felé mutattam.
Útközben egy csomó kérdése volt, a cégről, ahol dolgozom, de mondtam neki, hogy csak annyit kell tudnia, hogy egy amerikai tulajdonú cég, ami mindenféle ingatlanügyekkel foglalkozik és én az amerikai vezérigazgató sofőrje vagyok. Tök jó-fej emberek dolgoznak a cégnél, minden más részlet, dög unalom.
– Ne izgulj! Jól fogod érezni magad. És ha igaz, hogy karácsonykor történnek csodák, lehet, hogy idő közben javul annyit az időjárás, hogy talán a „Szentestére” Attilád is hazaér.
Ettől teljesen megnyugodott és vidáman mosolyogta végig, az út hátralévő részét.
Mire megérkeztünk, már ment a buli javában. Az emberek jelmezben, volt, aki táncolt, volt, aki evett és volt, aki a bár választékát tesztelte. Miután a ruhatárnak kinevezett teremben levetettük a kabátjainkat, beálltunk mi is a bárhoz és megittunk egy kis szíverősítőt, majd a táncolók közé vetettük magunkat. Hosszasan roptuk a táncparketten, időnként megszakítva táncunkat egy-egy ital kedvéért, majd a büféasztalhoz sétáltunk némi harapnivalóért. Kicsit már kapatos hangulatban voltunk és éppen indultunk volna vissza, a táncparkettre, amikor a főnököm John, odalépett hozzánk,
– Szia Márk! Üdvözöllek! Örülök, hogy eljöttél! Ki a gyönyörű kísérőd?
– Szia John! Ő itt egy nagyon jó barátom Szancsi.
Kezet fogtak, majd John így folytatta, Szancsi szemébe nézve:
– Kérlek bocsáss meg nekem, de egy rövid időre elrabolnám a barátodat!
– Persze, rendben. – válaszolta félénken Szancsi.
– Igyekszem! – kiáltottam még visszanézve rá, miközben főnököm a színpad mögötti terület felé vezetett.
– Nézd haver, szar van a paradicsomban. – esett nekem John.
– Na? Mi a baj? – kérdeztem kíváncsian.
– Nem jött el az a kibaszott Mikulás, pedig kifizettem az előleget is.
– Uhhh..értem. És mit akarsz most tenni?
– Nézd, szereztem egy Mikulás jelmezt, de rám kurva nagy. Az egész cégnél, csak te vagy nagyobb darab nálam, szóval neked kéne beöltöznöd.
– Hogy mi? Én? Mint Mikulás? Biztos, hogy nem!
– Ugyan haver, ne már! Csak ülsz a színpadon egy fotelban, a dolgozók sorban eléd járulnak, mindenkinek átadsz egy ajándékcsomagot, miközben készítenek rólatok egy fényképet. Kérlek barátom, vállald el és ígérem, nem leszek hálátlan.
Rövid ideig gondolkoztam, majd megadóan bólintottam.
– Rendben, hol az a jelmez?
Egy karácsonyi mixre vonultam be, a színpadra előre bekészített, hatalmas fotelhez, magam után húzva, az óriási, ajándékokkal megpakolt piros puttonyt. Leültem és a kollégák sorban elém álltak az ajándékukért. A férfiak, miután átvették a csomagot, lehajoltak hozzám, átkaroltak és rockvillát, meg viktoryt mutatva a kamerának fotózkodtak velem. A nők pedig az ölembe ültek és megpusziltak vagy megcsókoltak, pedig láthatóan nem ismertek fel. Amikor az összes kollégát megajándékoztam, elköszöntem és nagy Ho-Ho-Hózás közepette lesétáltam a színpad mögé.
Elég sokáig tartott a ceremónia, így idő közben rám jött a pisilhetnék, ezért úgy, ahogy voltam jelmezben elmentem a wc-re.
Visszafelé elsétáltam a ruhatár mellett, ahol megláttam Szancsit, aki a pulton egymásra dobált kabátok között keresgélt. Nem tudtam, hogy mit csinált, de gondoltam megviccelem. Mély télapós hangon szólaltam meg váratlanul a háta mögött, amitől kicsit összerezzent.
– Nocsak, nocsak! Úgy látom valaki el akart bújni a Mikulás elől.
– Én, én nem, én csak... Csak el kellett mennie a kísérőmnek, és…és gondoltam, ha-haza megyek, mert nem ismerek senkit.
– Óóóó...de hát egy ilyen gyönyörűség nem búslakodhat otthon egyedül. Jöjjön kedves, igyon meg egy italt, a kedves öreg Mikulással.
– O, oké, menjünk!
Kezem a hátára helyeztem és elindultunk a bár felé. Ahogy átvágtunk a táncparketten, az emberek pacsiztak velem, a nők megpusziltak, némelyik emeltebb hangulatában szájon is csókolt. A bárban kikértem kettőt a Szancsi kedvencéből és az egyiket a kezébe adva koccintottam vele,
– Hát akkor egészségünkre! – mondtam.
– De, de, honnan tudta, hogy én ezt szeretem? – kérdezte meglepődve.
– Hát onnan, hogy én vagyok a Mikulás, mindenki vágyát ismerem, még a legtitkosabbat is. – mondtam, majd egy cinkos kacsintás után húzóra vettem az italom.
Szancsi is megitta az övét, majd még gyorsan lenyomtunk két kört, hogy utána bevetődjünk a táncolók közé. Hamar a középpontba kerültünk, ahol mindketten élvezve a ránk vetülő rivaldafényt, jól szórakoztunk. Jó pár dal után, ismét a bárhoz mentünk és még néhány kör italt lenyomtunk, így már kicsit kapatosan, akadozó nyelvvel folytattuk előző beszélgetésünket.
– Szóval, ha tényleg, te vagy a Mika, izé Mikulás és tényleg tudod mindenki kíváncsiságát. Vagyis, kívánságát. Akkor mondd meg nekem, mit szeretnék izgazgából! Akarom mondani, igazából! – kérte tőlem Szancsi.
– Ááá...szóval nem hiszel nekem. Nos, legyen. Akkor elmondom, hogy mire vágysz igazán. – azzal közel hajoltam a füléhez, kezem a derekára tettem és suttogva mondtam.
– Azt szeretnéd, ha a párod hazaérne karácsonyra. – felegyenesedve a szemébe néztem és vártam reakcióját.
Szemei könnybe lábadtak és úgy válaszolt meglepetten,
– Tényleg te vagy az!!! – megölelt és magához szorított.
Hosszan ölelkeztünk, aminek hatására éreztem, hogy a farkam feláll. Ő is megérezhette, mert huncut mosollyal az arcán a szemembe nézett, majd miközben rámarkolt nadrágon keresztül, az erekciómra azt mondta,
– Ezek szerint, a szexuális bakancs listámat is ismered!
– Ha jól emlékszem, az van az első helyen, hogy szexelni akarsz a Mikulással. – vágtam rá az alkoholtól magabiztossá váltan.
– Húúú, te tényleg mindent tudsz! – azzal kézen fogott és a folyosók felé kezdett húzni.
Nemsokára találtunk egy üres irodát, ahová bementünk és magunkra zártuk azt. Egymásnak esve, vadul csókolóztunk, majd Szancsi elém térdelt és nadrágomból előhalászva kő kemény farkamat, mohón szopni kezdett. Istenien csinálta. Majdnem térdre estem, annyira jó volt. Amikor megéreztem, gyönyöröm közeledtét jeleztem neki, de ő még nagyobb fokozatra kapcsolt és még nagyobb vehemenciával szopott. Ekkor kezeimmel ráfogtam a fejére és szó szerint baszni kezdtem a száját. Hangosan ordítottam, amikor felrobbantam a szájában és heves rángásokkal pumpáltam magomat a forró torkába. Az utolsó cseppet is lenyelte, majd azt mondta,
– Mmmm...finom vagy Mikulás. De most én jövök. – ezután felállt, bugyijával együtt letolta a rövid naciját és széttárt lábakkal, az iroda bőrkanapéjára feküdt.
Nem várakoztattam, hamar a lábai közé térdepeltem és csodálatosan szép, nedveitől csillogó puncijára vetettem magam. Körbe csókoltam, a frissen borotvált nunit, majd nyelvemmel végig nyaltam a nagy és a kis ajkait is. Ezután belenyaltam forró kelyhébe és végre megérezhettem mámorító ízét. Mélyen munkálkodtam zamatos vulvájában, amikor teste megrázkódott és egy halkabb sikoly kíséretében elélvezett. Nem hagytam abba kényeztetését, áttértem a szemérme legféltettebb kincséhez, az apró kis gyöngyéhez. Óvatosan a számba szívtam és nyelvemmel finoman dörzsölni kezdtem. Szívtam és dörzsöltem felváltva, amíg egy kis spricceléssel, ami az arcomat teljesen beborította, újra el nem élvezett. Fölé álltam és csak csodáltam szépségét, ahogy csukott szemmel feküdt és próbálta lecsillapítani, kapkodó légzését.
Amikor ez sikerült, kinyitotta szemét és kielégült mosollyal az arcán nézett a szemembe. Lassan felült és szó nélkül, újra szopni kezdett. Gyorsan újra harcra kész állapotba hozott, majd kikötötte felsőjét, ledobta a melltartóját és négykézlábra ereszkedett az ágyra, csábítóan rám nézve a válla fölött, majd hívogatóan megrázta nekem a popsiját. Nem tétlenkedtem sokáig, farkam a szeméremajkai közé helyeztem és egy határozott mozdulattal tövig toltam. Mindketten hangosan felnyögtünk. Kicsit vártam, élveztem az engem körül ölelő forróságot, majd lassan, előre-hátra mozogni kezdtem. Mámorító érzés volt, ahogy nedves ajkai körbe ölelték és simogatták, kemény rudamat, miközben megmártóztattam szorosan feszülő, nedves hüvelyében. Ahogy emeltem a tempót, légzésünk üteme és nyögéseink hangereje is emelkedett. Kezemmel csípőjébe kapaszkodtam és szinte magamra rántottam, miközben saját csípőmmel előre döftem, így jutva egyre mélyebbre és mélyebbre szerelmi nemébe. Extázisát hangosan sikoltva, adta a világ tudtára, miközben arcával a párnák közé esett. Feneke is csak azért nem zuhant az ágyra, mert erősen tartottam. Kihúzódtam belőle, finoman átfordítottam a hátára, lábait a vállamra vettem és újra belé hatolva, ismét dugni kezdtem. Szabad kezemmel, a szépséges cickóit kezdtem el gyúrni, mellbimbóit finoman, meg-megcsavarva, hajtottam meseszép partneremet az újabb orgazmusa felé. Ami nem is váratott sokáig magára és egész testét megrázkódtatva, épült fel és sikoltozásra kényszerítve megélőjét, robbanva virágzott ki, amitől az én drága Szancsim, az arcom után, a jelmezem ágyék részét is tele spriccelte. Gyorsan kihúzódtam, letérdeltem és mohón nyaltam kedvesem punciját, valamint édes nedveit. Egy lustán lefelé csordogáló csík, átsiklott barnás ánusz rózsáján, ezért azt is megnyalogattam, nehogy kárba vesszen a finom nedű. Benyálazott ujjammal, egy kicsit megtágítottam a szűk bejáratot, majd farkamra cseréltem és óvatosan mozogva, a fenekét is a magamévá tettem. Amikor a gyönyör utol ért, kettőt lüktettem a fenekében, majd gyorsan átdugtam a puncijába, így a maradék magomat már oda ürítettem. Lankadó farkam cuppanva hagyta el testét és fáradtan rogytam mellé, a kanapéra. Kicsit pihegtünk, majd átöleltük egymást és lágyan csókolóztunk. Ezután Szancsi öltözködni kezdett, én meg elcsomagoltam farkamat. Amikor elkészült mosolyogva rám nézett és megkérdezte,
– Azt ugye tudod, hogy van még egy pár dolog a listámon?
– Persze, hogy tudom. És ha jövőre jó kislány leszel, talán teljesítem egy újabb kívánságod. – válaszoltam, nem kiesve a szerepemből.
Szancsi közel hajolt hozzám, belém karolt és bizalmasan rám kacsintva a fülembe súgta,
– Azért biztos, ami biztos, hozz egy kis virgácsot is! Jó? – majd megcsókolta az arcomat és továbbra is belém karolva az ajtó felé indult.
A bárban megittunk még egy italt, majd mondván, hogy a gyerekek várnak rám, elköszöntem és a színpad mögé indultam. Vissza öltöztem a saját, grincs jelmezembe és Szancsi keresésére indultam. A büfé asztalnál falatozva találtam rá, ahol – miután elnézést kértem a távollétem miatt, – én is bekaptam pár falatot. Ezután még táncoltunk egy keveset, majd Szancsi mondta, hogy fáradt és szeretne hazamenni. Bólintottam és miután magunkhoz vettük a kabátjainkat, taxit hívtunk és haza indultunk. Egészen az ajtajáig kísértem, fáradt partneremet és miközben a lakáskulcsával próbált a zárba betalálni, én a következőt kérdeztem,
– És mondd drágám, azért jól érezted magad, amíg távol voltam?
– Ó, igen. Nagyon jól. Tudod alaposan elbeszélgettem a Mikulással.
– Igen? És?
– És egy örök emlék marad!
– Na, ennek örülök. – ekkor kinyílt az ajtó és ott állt Szancsi párja, Attilla.
Szancsi örömében zokogni kezdett és párja nyakába vetette magát. Ati, miközben kedvesét ölelte, jobb kezét felém nyújtotta. Én elfogadtam a baráti jobbot és megráztam, miközben ő azt tátogta,
– Köszönöm!
Bólintottam, majd elköszöntem és hazafelé indultam. Na, ez egy igazi karácsonyi csoda – gondoltam magamban. Ki gondolta volna, hogy Ati is szerencsésen hazaér és én is megkapom, amire oly régóta vágytam. Ledobáltam ruháimat és a forró zuhany alá álltam. Sokáig kényeztettem fáradt testem, a kellemes víz alatt, aztán egy törölközőt a derekam köré tekerve, szisszentettem magamnak egy hideg sört a hűtőből. Leültem a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t, majd ránéztem a telefonomra. Kaptam egy üzenetet. Megnyitottam, a főnökömtől jött. Azt írta, köszöni, hogy kisegítettem és hogy olyan megbízható ember vagyok, akire mindig számítani lehet. Ezért hálából január elsejétől megemeli a fizetésemet. A leírt összegtől, felszaladt a szemöldököm és hihetetlen boldogság lett úrrá rajtam. Válaszomban megköszöntem, majd hátra dőlve, kortyoltam egyet a sörömből. Megint csippant a telefonom, újabb üzenet. Ezúttal Szancsi volt.
– Szia! Ne haragudj, de annyira megörültem Atinak, hogy elfelejtettem megköszönni a mai napot és elköszönni tőled. Szóval, Köszönöm és Jó éjszakát! Puszi
Ui: Örülök, hogy a tavaly karácsonyra tőlem kapott, Hugo Boss parfümöt viselted ma este. Tudod ezt nem téveszteném össze, soha semmivel. ;) Üdvözlöm a Mikulást, ha látod, kérlek add át neki. ;)
Mosolyogva tettem le a telót az asztalra, kortyoltam egyet, majd magam elé motyogtam:
– Mégis csak léteznek a Karácsonyi-csodák!
2 years ago
